Öttevény.
Öttevény.
Öttevény. – Özv. Földváry Miklósné kastélya.
Öttevény, a mosonmegyei határ közelében fekszik. Magyar kisközség, körjegyzőségi székhely. Van 190 háza és 1417, nagyobbára róm. kath. vallású lakosa. Van itt posta, távíró és vasúti állomás is. Nevét minden valószínűség szerint a Kisduna és a Rábcza kiöntéseiből keletkezett öntevénytől vette. Legrégibb okleveles említése 1321-ben villa Wetewyn alakban történik, a mikor már népes helyként jelentkezik, 1321-ben pedig Vutheuin alakban említik. 1379-ben már a Héderváryak birtoka. Zsigmond király egyik oklevele 1421-ben Eyteven néven említi. 1619-ben az egész falu leégett. 1623-ban egy birtokfoglalás kapcsán, a bakonybéli apátság is birtokosaként tűnik fel. Ebben az időben sokat szenvedett a német katonaságtól. 1658-ban a Héderváryaknak itt vámjuk is volt. Később a Bécs ostromára indult török hadak ismét feldúlták és lakosait felkonczolták. A törökök kiűzetése után újra megtelepült és ekkor Széchenyi György érsek szerezte meg. Néhány évvel később megint a német zsoldos katonaság zaklatta és pusztította, úgy hogy a lakosság végre is kénytelen volt megszökni és a feldúlt falu üresen maradt. 1699-ben vámos helyként újból előtűnik, mert ekkor szabályozták vámdíjait, de csak 1704-ben kezdett ismét települni, a mikor németek kerültek ide. A mult század elején még vegyes német és magyar lakosai vannak említve, ma azonban már mind megmagyarosodtak. 1704-ben is zaklatták a császári hadak és az utolsó szabadságharcz alatt is sokat szenvedett. A mult század elején a gróf Viczay és a gróf Sándor családok voltak az urai. Az utóbbi család helyébe jött 1852-ben báró Sina, 1886-ban gróf Wenckheim Frigyes, míg a Héderváry-Viczay grófok megmaradt birtokrésze 1862 óta özv. Földváry Miklósné tulajdona, az 1870-ben épült szép, emeletes úrilakkal együtt. E községben már a mult század elején fontos postaállomás volt, vízen és szárazon vámmal. Az árvíz is több ízben pusztította, legutóbb 1899-ben is. Kath. temploma 1786-ban épült. Ide tartoznak Miklós és Sándorháza majorok. Ez utóbbit 1772-ben, a Viczay örökösök osztálya alkalmával hasították ki a határból.
