A móriczhidai ág.
A móriczhidai ág.
A nemzetség legelőkelőbb ága a móriczhidai volt. Őse, Móricz, 1219-ben alnádor, majd 1219–1235. főasztalnok, 1234–35-ig mosoni ispán; testvére Aba, ennek fia Márk (1247–51) a Várkonyi és Lehotai Abaffy család őse.
I. Móricz fia II. Móricz, IV. Béla király meghitt kedves embere, a ki főleg a tatárjárás alatt tanúsított bátor és önfeláldozó magatartásával érdemelte ki uralkodója kegyét. 1243. győri főispánná lett; majd főpohárnokságra és tárnokmesterségre emelkedett. Ő volt a móriczhidai prépostság alapítója, melyben 422unokatestvére, Márk is támogatta. II. Móricz fia I. Miklós (1270–1319) családi összeköttetései miatt IV. Béla és István ifjabb király között támadt viszályok miatt az utóbbihoz pártolt; 1273-ban vitézül harczolt a csehek ellen. Az Árpád-kor után az Anjouk táborában találjuk. Az 1307. évi országgyűlésen Károly király híveként vett részt. 1312-ben részt vesz a sárospataki tanácskozásokon, s valószínűleg a rozgonyi csatában is. Már korosabb lehetett, midőn 1315-ben ismét elvállalta az erdélyi vajdaságot. Fiai közül csak III. Móricz (1319–40) viselt köztisztséget, bakonyi ispán és hölgykövi várnagy volt; másik két fia, I. István (1319–29) és II. Miklós csak birtokügyekben szerepelnek. III. Móricz fia, Simon sokáig viselte a győri főispánságot, majd 1369–73. horvát bán volt. Ő örökölte a nemzetség dunántúli birtokait, míg a szatmármegyeiek I. István hasonnevű fiára szállottak, a kitől a Meggyesi család származik.
Simonnak két fia, János és István 1375 okt. 20-án szerződnek a bakonybéli apáttal az Árpás nevű birtok után fizetendő bérre nézve. (Sopron vm. Okm. I. 416.) János, kinek neje Nagymartoni Miklós leánya, Janka volt (1378), két fiút hagyott hátra, II. Simont és II. Miklóst (1403–1424), a kik tovább terjesztették a Móriczhidai vagy másként móriczhidai Mórocz családot.
