A rómaiak.
A rómaiak.
A legiók nevével megpecsételt győri téglák a következő legiókról emlékeznek meg: a XV. legió Apollinarisról, az I. segéd- és nagyon gyakran a X. kettős legióról. A Notitia Imperii szerint a IV. században Arrabonában székelt a X. kettős és a liburniai katonákból álló XIV. kettős legiók prefektusa.
A vidéken, Pannonhalma közelében fekvő Paczkalló-völgyben talált római téglákon az I. segédlegió, IV. és X. kettős legió nevei olvashatók, a X. kettős legió felirata előfordult Ménfőn is, az I. segédlegióé pedig Asszonyfán, a III. Cohors fölíratú téglával együtt. Az Apollinaris nevű XV. legiónak Jeruzsálem ostroma után nyugatra, Carnuntumba került egyik töredéke, úgy látszik, Arrabonába is eljutott s itt tartózkodott rövid ideig, valószínűleg akkor, mikor az erődöt építették.
Az itt szerepelt I. segédlegiót Galba császár alakította tengeri katonaságból, később Trajanus császár uralkodásának végén az Ószőny helyén feküdt Brigetióba helyezték; ugyanakkor kaphatott belőle kevés töredéket Arrabona 259is, mert róla szóló fölirataink egyszerűen említik és nem szólnak a későbbi, kegyes és hű jelzővel történt kitüntetéséről. Később Septimius Severus és Caracalla császárok idejében nagy hadi érdemeinek elismeréseül Caracalla Antoninus nevét kapja és Antoniniánának nevezték. Ebből a korból (207. jún. 8.) származik ama ritka fölíratos oltár, a melyet az Ephesusból eredt Publius Martius Sextianus az Antóniniánának nevezett, kegyes és hű jelzőkkel megtisztelt I. segédlegió győzelmei emlékére állíttatott, s a melyet Egnatius Victor helytartó és Claudius Piso főparancsnok fölszentelt Aper és Maximus consulok idejében. A két oldalán fölírattal ellátott emlékkő most a győri székesegyház Duna felé néző oldalában látható (Corpus Inscriptionum Latinarom = CIL. III. kt. 4364 száma alatt, továbbá javítva III. Fasc. 11082. sz. a.).
A X. kettős legió* 105–114-ig Aquincumban (Ó-Buda), később Vindobonában (Bécs) állomásozott, belőle egy töredék Arrabonában is. A XIV. kettős legió Domitianus alatt ad Flexum (Magyaróvár) nevű városban lakott, később Carnuntumba ment és fölváltotta a XV. legiót. Tőle itt nem találtak semmi fölíratos emléket. A téglafölíratok két gyalog-segédcsapatról tesznek említést; egyik volt az ulpiai vagy inkább alpesi 2. gyalogcsapat (C. II. V.), a másik Aelia-nevezetű I. nyilascsapat (COH. I. AEL. SAG.), melyet, mint előneve bizonyítja, Hadrianus alkotott és ez rendesen Carnuntumban állomásozott. Az előbbi gyalogcsapat, az egyik fölírat tanúsága szerint, a béke idejében téglagyártással is foglalkozott s a fölírat szerint egy nap 1126 darab téglát gyártott.
Egyik fölíratos győri oltárunk megemlékezik Aurelius Gracilisról, ki századosa volt Sept. Severus császár korában a X. kettős legiónak
A többi segédcsapat, melyek elég sok emléket hagytak hátra, mind lovascsapat volt. Az Augusta melléknévvel megtisztelt ituraeok I. lovas segédcsapata volt közöttük a legrégibb; már az első században Kr. u. Arrabonában állomásozott és mint neve mutatja, Ituraeából, a mai Syriából származott, hozzá még, a mi nagyon érdekes világot vet a római kormányrendszerre és politikára, itt syriai legények katonáskodtak benne, hogy ezzel a távoli néppel tartsák féken a pannoniai benszülötteket. Igy mindjárt az első sírkő* fölemlíti, Bargathest, Regebalus fiát, ki syriai származású volt, öt évig szolgált a segédcsapatban és meghalt 25 éves korában. Sírkövet örökösei: Zanis tizedes, Baramna Daliabus leánya és testvére Bricbetus állítottak számára. A kő jelenleg Becknél, Ebersdorfban látható. Az ituraeok lovascsapatában szolgált 12 évig Acrabanis, Ababunis fia és meghalt 45 éves korában, testvére és örököse Hanicus állított számára nagyon érdekes sírkövet,* a melyen láthatjuk a halott mellképét durván kifaragva; a mellkép alján volt foglalkozásában, mint lovas katonát, ki vágtató ménen ülve, kifeszített íjával czélbanyilaz és előzőleg már három nyílvesszőt kiröpített a póznára fölállított kerek czéltáblába. Ebben szolgált a betaviai (és nem betaniai) származású Albanus tizedes, Balvus fia 20 évig, és meghalt 42 éves korában. Sírkövét* Tiberius Julius Reitugenus (spanyol) és Lucanus tizedes (bataviai) készíttették. Egy nagyon hiányos sírkövünk* Nigrinianusról, Anamus fiáról emlékezik még meg, ki 9 évig szolgált a csapatban.
CIL. III. 4371.
CIL. III. 4367.
CIL. III. 4368.
CIL. III. F. 11083.
A távozó ituraeok csapatát a spanyol származású I. ala Arauacorum váltotta föl, ebben szolgált a sisciai (ma Sziszek) Crispus 15 évig és meghalt 35 éves korában. Januarius tizedes állított neki síremléket,* melyet Czech közölt s melynek nyoma veszett. Szintén ismeretlen helyen lappang az 1764-ben kiásott föliratos sírkő,* a mely az illyriai (Breucus) származású Scilusról, Bató fiáról szól, ki a benszülött pannonokból alakított 1. ala Pannoniorum nevezetű lovascsapatban szolgált 10 évig és 30 éves korában halt meg. Örökösei: Deculus tizedes és Julius Leucaspis csináltatták síremlékét. Más két győri származású kőemlékünk Becknél található Ebersdorfban; egyik* Batóról, Buli fiáról szól, ki kilencz évig, a másik* csonka-kő ismeretlen nevűről, Cralus fiáról emlékezik 260meg, ki 16 évig szolgált a pannonok I. lovas segédcsapatában. Az eddig fölsorolt sírkőfölíratoknak sajátszerű, első századbeli szokásokhoz szorosan ragaszkodó szövegezéséből arra lehet következtetni, hogy a nevezett három segédcsapat: ala I. Augusta Ituraeorum, I. ala Arauacorum és I. ala Pannoniorum még az első században megfordult itt, egymást fölváltva és ez a gyakori változás valószínűleg összefügg a svév-szarmáta háborúval, a mikor (86. körül Kr. u.) a Duna mellékét nagyon megerősítették.
CIL. III. 4373.
CIL. III. 4377.
CIL. III. 4372.
CIL. III. 4376.
A svév-szarmáta háború befejezése után Arrabona 96–161-ig Nerva, Trajanus, Hadrianus és Antoninus Pius uralkodása alatt békés napokat élvezett; legtöbb és legszebb ipari termékeink e korból származnak. Trajanusnak dácziai hadjárata (Erdély elfoglalása) innen távol esvén, e várost nem érintette. Ebben a dák hadjárati időszakban (102–107.) történik Pannonia tartománynak kettéosztása: Alsó- és Felső-Pannoniára; utána Arrabona és részben a vármegye Felső-Pannoniához tartozott.
Ez időszakban kerül Arrabonába az első dárdás lovas segédcsapat (ala I. Contariorum), mely legtovább volt Arrabona helyőrsége. Itt volt az egész a II. században és még a III. században is jó ideig. Kezdetben csak egyszerű czíme volt: Ala I. Contariorum. Ebben szolgált 15 évig a thrák-nemzetségű (Bessusi) Ulpius Mucatralis és meghalt 40 éves korában, sírkövét* örököse Ulpius Avivicantus állíttatta föl.
CIL. III. 4378.
Ennél a csapatnál szolgált a veterán Aurelius Doriso, meghalt 48 éves korában, továbbá 15 évig a sisciai származású szabad polgár (liber), Aurelius Saturnio is, meghalt 35 éves korában. Fehér márványból faragott és fölül domborművekkel ékesített sírkövét* Lucius Vindex, szintén szabad polgár, készíttette. Találták Bácsán, a Duna partján, nem messze Győrtől.
CIL. III. 4369.
Később a lovas segédcsapat, a háborúban szerzett érdemei elismeréseül, Ulpius Trajanus császártól megkapja az Ulpia melléknevet, ekkor czíme: Ala I. Ulpia Contariorum; utóbb ezreddé lett. A győri katonai okmány szerint 133-ban már ezred volt és később római polgárok szolgáltak benne, mint azt fölíratai (Ala I. Ulpia Contariorum 8 C. R.) bizonyítják. Az Ulpiai dárdás csapatban szolgáltak: Ulpius Varius* (vagy Varivore) és Aurelius Marcus veteránok,* azután a svájczi Novanóból származó Claudius, Mottus fia, a ki, miután 25 évig katonáskodott a csapatnál, becsülettel elbocsátva, többrendbeli jogot biztosító katonai elbocsátó-okmányt kapott, a mely töredezett állapotában is elég érdekes, méltó arra, hogy a két bronztáblán előforduló közös szöveget egész terjedelmében közöljük. Latin fölírata így hangzik:*
CIL. S. 13441.
CIL. III. 4370.
CIL. III. Fas. III. 47.
1–3. Imp(erator) Caesar divi Trajani Parthici f(ilius) divi Nervae nepos Trajanus Hadrianus Aug(ustus) pont(ifex) max(imus) trib(unicia) potest(ate) XVII (decimum septimum co(n)s(ul) (I)II p(ater) p(atriae).
4–16. Equitib(us) et peditib(us) qui militaver(unt) in alis V et coh(ortibus) V quae apell(antur) I. Ulpia co(nt)a(riorum) et I. Thrac(um) vitr(ix) et I. Cann(inefatium) et I. Hisp(anorum) Arva(corum) et [III. Augusta Thracum sagittariorum?] et I. Ael(ia) Caes(area) (miliaria) sag(ittariorum) et I Ulp(ia). Pann(oniorum) et (I) Thrac(um) c(ivium) R(omanorum) et II Alp(inorum) et V Call(aecorum) Lucensium et sunt in Pannon(ia) (superiore sub) P(ublio) Cornelio Proculo quinis et vicen(is) (stipendis emeritis) (d)imissis hones(ta) missio(ne).
Quorum nomina sub scripta sunt ipsis libertos [így: liberis posterisque helyett] eorum civitatem dedit et connubium cum uxoribus quas tunc habuissent cum est civitas iis data aut: si qui caelibes essem cum iis quas postea duxissent dumtaxat singuli singulas.
16–18. Ante diem Q? VI nonas julias Quinto Flavio Tertullo Quinto Junio Rustico co(n)s(ulibus).
19–23. Alae I Ulpiae contariorum ∞ (miliariae) cui praest Lucius Aufidius Panthera Sassinatis exgregale Claudio Motti f(ilio) novano helveto et Secundo filio eius.
26124–25. descriptum et recognitum ex tabula aenea quae fixa est Romae n muro post templum divi Augusti ad Minervam.
A tanúk nevei: Tiberii Claudi Menandri, Severi, Lucii Pulli Daphni, Festi, Lauri, Quinti Lolli Festi, Cai Vettieni Hermetis.
A diploma két darab hosszúkás négyszögletű ércztáblából áll és ezekbe van a szöveg vésve, még pedig a fönnebb közölt sorok, a tanúk neveinek kivételével, az első táblán kívűl olvashatók; a diploma szövegének első tizenöt sora rövidítve, ismétlődik belső oldalán is, az előbbivel keresztben menő sorokban. A második táblán belül találjuk a hónap és nap keltét, az az évben választott konzulok neveit, a sereg főparancsnokát, az okmány tulajdonosának nevét és származását; külső oldalán a hét tanúnak nevét. Magyarul így szól:
A megdicsőült Parthusi Trajanusnak fia, a megdicsőült Nervának unokája, Trajanus Hadrianus Imperator Caesar (császár), Augustus, főpap, 17-szer néptribun, 3-szor konzul, a haza atyja.
Ama lovas- és gyalogcsapatoknak, a melyek 5 lovas és 5 gyalogcsapatban katonáskodtak, névszerint kik az ulpiai I-ső dárdás lovascsapatban, a thrákok győzőnek nevezett 1-ső, – canninefatesek I-ső, – spanyol aruacok I-ső, – a nyilas thrákok Augustának nevezett III-ik, Aelia Caesarea nevezetű nyilas gyalogezredben, – a pannonoknak Ulpia nevezetű I-ső, – a thrák római polgárok I-ső, – alpesi lakók II-ik, – lucensi collaecok V-ik gyalogcsapatában szolgáltak, s a melyek Publius Cornelius Proculus főparancsnoksága alatt Felső-Pannoniában állomásoznak, belőlök egyesek, kik 25 évig szolgáltak, becsülettel elbocsáttatván, kiknek nevei alább meg vannak írva – nekik, gyermekeiknek és utódaiknak a (római) polgárjogot adományozta és a házassági jogot azokkal a nejeikkel, kiket már akkor birtak, midőn a polgárjog nekik adatott vagy ha nőtlenek volnának, azokkal, kiket ezután vesznek feleségül, de azzal a kikötéssel, hogy mindegyik csak egyet vehet el. Július 2-án, Quintus Flavius Tertullus és Qnintus Junius Rusticus consulok idejében.
Az Ulpiai I-ső dárdás lovasezrednek, melynek parancsnoka Sassinából származó Lucius Aufidius Panthera, közlegénységéből: a svájczi Novanóból származó Claudiusnak, Mottus fiának és Secundus nevezetű fiának.
Szószerint leíratott amaz ércztábláról, melyet Rómában a megdicsőült Augustus temploma mögött álló falon, Minerva mellett, kifüggesztettek.
Következik utána a hét tanúnak neve, kik az okmányt hitelesítették és a két ércztáblát összefoglaló bronzzsineget saját nevüket tartalmazó pecséttel lezárták.
E kiváló jelentőségű és régi, a 133-ik év (Kr. u.) júl. 2-án kelt okmányt Győrött a bővített Lloyd-épület alapásása alkalmával öt méter mélységben, 1885-ben találták, ott feküdt az omladozó római fal mellett, valószínűleg azon a helyen, a hol Claudiusnak, a diploma tulajdonosának háza állott.
A másik érdekes katonai okmány-töredék még idősebb és Trajanus császár uralkodásának korából, 116-ból származik. Találták 1882-ben a nagyécsi határban, fönt, a dombtetőt borító erdőben, erdőirtás alkalmával, fa tövénél a földben. A gyűjteménybe 1894-ben került. A nagyon is csonka töredéken a következő szöveg olvasható, belűl:
1. (Imp Ca)esar Divi Nervae F(ilius Trajanus)
2. (A)ug(ustus) Germ(anicus) Dacic(us) Pa(rthicus) (Pontifex Maximus)
3. (Tribunicia P)ot(estate) XX Imp(erator) XIII (cos)
4. (Equiti)bus et peditibus qui militant in alis
5. Quinque et cohortib(us)
A diploma külső lapján, a hol a sorok az előbbivel keresztben futnak s annak folytatása, a következők olvashatók:
6. Et I Cannene(fatium) et I. Hispa (vagy Lusita)
7. Norum et I. Bos(poranorum et)
8. milliariae c
9. quae sunt in P(annonia)
10. Natale, quini(s et vicenis stipendiis)
11. Emeritis dimi(ssis honesta missione quorum no)
12. mina subscri(pta sunt ipsis liberis posteris)
13. que eorum civ(itatem dedit et connubium cum u)
14. xoribus, quas t(unc habuissent cum est civitas)
26215. iis data aut si q(ui caelibes essent cum iis, quas)
16. postea duxiss (ent dumtaxat singuli singulas.)
E diplomából megtudhatjuk az uralkodó Trajanus császár czímét, néptribuni tisztségének éveiből kiszámíthatjuk a katonai okmány kibocsátásának évét (116 Kr. u.); megismerjük a cannenefates és bosporanus-féle lovascsapatokat, Felső-Pannonia helytartóját, Minitius Natalist; továbbá a 25 évi katonai szolgálati idő után a polgári jogot és törvényes házasságot biztosító törvényt és ennek kiható erejét az utódokra is.
Visszatérve a sírkőfölíratokra, az egyik, II. századbeli sírkő megemlékezik övéivel együtt, Aurelius Dorisoról, ki az ulpiai dárdás lovascsapat praefectusának statora (küldöncz) volt; más négy oltárkő a csapat praefectusairól szól: T(itus) Fl(avius) Flaccusról, C(aius) Aelius Brocciusról, T(itus) Fl(avius) Italicusról és Q(uintus) Ter(entius) Ingenusról.
Később Caracalla császár (211–217.) a csapatot nevével, Antoniniana jelzővel tiszteli meg, mint azt egy III. századbeli sírkő fölírata tanúsítja s egyúttal megnevezi övéivel együtt, Marcus Aurelius Valerianust, a ki zászlótartó (vexillarius) volt e csapatban (CIL. III. Fasc. III. 11081). Más emlékkő a lovascsapattal egyesített alpesi gyalogságról (4374.), a pannonhalmi kő pedig az ala III. Augusta Thracum (4380. sz.) nevezetűről emlékezik meg; a Notitia Dignitatum még két lovascsapatról tesz említést, melyek a IV. században itt állomásoztak; egyik az equites promoti, a másik cuneus equitum Stablesianorum volt.
Számos oltárkő is maradt fenn a rómaiak korából. Igy Arrabonában a katonaság, vagy annak praefectusai (T. Fl. Flaccus, C. Aelius Broccius, T. Fl. Italicus és Q. Ter. Ingenus) emelnek oltárt a legjobb és legnagyobb Juppiter-nek (I. O. M.), isteneknek és istennőknek (Dis Deabus),* három oltárt Dianának,* továbbá egyesek Silvanusnak,* Baltis istennőnek, mezei isteneknek. A bőnyi oltárkő felíratának tanúsága szerint Lucius Antonius Sabinianus, a kegyes és hű jelzőkkel megtisztelt és Severiánának nevezett I. segédlegió legátusának kürtöse, Aurelia Aeliana nevezetű feleségével együtt, helyreállíttatja a régi rozzant templomot és Juppiternek, Juno királynénak, Minervának, Neptunusnak, Bacchusnak, Dianának és a többi isteneknek állít közös oltárt.* A ulpiai I-ső dárdás lovascsapat praefectusa: Ci. ... lius (= Ci. ... Aelius vagy Aurelius) Caianus és a X. légió centuriója (századosa) Aurelius Gracilis az uralkodó császárok: L. Septimius Severus és Caracalla, Septimius Geta caesar és Julia Domna (matri castrorum = a tábor anyjának) tiszteletére, azok jóléteért, oltárt szentelnek Kr. u. 198-–211. között. Előfordult még Győrött Minervának, Ámornak, Herculesnek bronzszobra, Bacchusnak párduczon ülő és azt etető Silenusszal csoportosított fehér márványszobra; Geának mészkőből faragott alakja a szárnyas Geniusszal. A vidéken Pusztaszentpálról Juppiternek szimbóluma, Apis-fej került ide bronzból, Ravaszdon meg Aeskulapiusnak szentelt fogadalmi kéz-fej (votiv-kéz) látott napvilágot, melyen ott láthatjuk a kígyót, Aeskulapiusnak jelvényét. A híres árpási kétkarú bronzlámpát kívűl mithologiai domború művek ékesítik.
CIL. III. 4359.
CIL. III. 4360–4362.
CIL III. S. 13440.
CIL III. S. 11079. A többiek újabb leletek, a Corpus Inscriptionum Latinarum czímű műben még nincsenek közölve.
Arrabonából és vidékéről e korból eddig mindössze két keresztény emlék van. Az egyik fejes bronzgyűrű, rajta egyenkarú kereszt látható, a másik mécses, a mely felső, bemélyedt lapján Krisztus monogrammját tünteti föl; mindkettő, a velök talált pénzek szerint, a IV. század első feléből származik. Egyéb emlékek: pávával, a lélek halhatatlanságának jelképével díszített csonka sírkő és az ezzel és halakkal ékesített mécsesek szintén a keresztény emlékek közé sorozhatók; ezek már korábbi időszakból származnak. Az egyik mécses hallal díszítve, az I. századbeli hullaégetés korából, urna mellől került napfényre. A vallási színezetű emlékek mellett nem hiányoztak Arrabonában a világi jellegű szobrok sem, mint azt a különféle anyagból, provincziális ízlésben gyártott emlékek bizonyítják. Igy az egyik bronzszobor férfiút ábrázol, arcza csupasz, kezében jogart tart s a lepedőalakú ruha fejét is betakarja. A másik, alabástromból készült férfimellkép-szobornak már van bajusza és rövid, göndör 265szakálla, testén vértet, fején Medusa-fővel díszített sisakot visel. Egy agyagból mintázott női mellkép magasra fésűlt hajzattal, valamelyik II. századbeli császárnét mintázhatja, mint Hampel J. véli. Nagyon kezdetleges s a rozsdától is igen megtámadott egy gladiátor bronzszobra. Más bronztárgyak tengeri lovat (hippocampus) és nőstény oroszlánt ábrázolnak.
Római leletek Győr vármegyében.
I. Bronzfibulák. II. Bronzkarpereczek. (Kis Ravaszd.)
Római leletek Győrszentmárton tájáról.
I. Vasszerszámok. II. Pecsételő gyűrük.
A római erőd (praesidium) a mai püspökvár helyén és közvetetten környékén állott, ez volt a terület legmagasabb és folyóvizektől legjobban védett helye; itt állomásozott a katonaság. A városnak többi lakosai, még pedig a vagyonosabbak a vár közelében, a mai belváros területén laktak, a szegényebbek ellenben tőle távolabb, a mai Kálvária-utcza felén, azon a tájon, a hol a főlíratos kőtábla is jelzi: Itt állott hajdan Arrabona. A föntebbiek után említenünk sem kell; hogy ez a fölírás nem egészen, csak részben felel meg a valóságnak. Külső, felszíni római romok nincsenek; a régi szilárd, többnyire homokkőből emelt épületeknek némi maradványai, alapfalai, a folytonos töltés következtében mind 2–6 m. mélységben feküsznek a földben. Legutóbb, az új csatornázás alkalmával, a következő helyeken akadtak a munkások római alapfalakra a mai belvárosban: a Káptalan-dombon, a székesegyház déli oldalán, a Széchenyi-tér minden oldalán, a Lloyd-épületnél, a főgimn. épület előtt, a megyeház bejárata előtt, az állami polgári leányiskola előtt és a Baross-út belső felén.
Római épületromok nem hiányoznak a vidéken sem, így Asszonyfán, Gyánti-dűlőn, Csák-Némán, Mindszenten; pompeji színre festett falak Szentmártonban és Árpáson, a hol az 1880. évi ásatások vezetői nagyobbszerű római házra, fürdőre és egymástól távol fekvő terjedelmes alapfalakra bukkantak, a melyek ma egészen szabadon láthatók. Hogy Arrabonában is volt fürdőház valahol a belvárosban; azt a talált fürdőeszközök (strigilisek) kétségen kívül helyezik. Sokkal érdekesebb és ritkább az üvegtükör használata mellett tanúskodó győri lelet, a mely római kősírból került elő.
A rómaiak iparát is számos lelet ismerteti. Ilyenek főleg az aranyból készült ékszerek: gyűrűk, fülönfüggők és filigránmívű lánczok, zománczozott vagy ezüstberakásokkal díszített fibulák és hasonló tárgyak, melyek néha állatokat, petytyes párduczot, nyúlászó kutyát, pávát és galambot ábrázolnak; ilyenek a fémtükrök, bronzból készült vagy elefántcsontból faragott és csinos gyermekfejekkel vagy delfinekkel díszített hajtűk, delfinekben végződő fogantyúk, viráglevelekkel díszített bronzedények, csontfésűk, kulcsok és csinos borostyánkő-ékszerek.
Arrabonában nagyon gyakoriak voltak az üvegtárgyak: korsók, poharak, csészék, szoptatós-üvegek (7 drb), illatszer-tartók, arczfestéktartó-tokok, hamvvedrek, üvegkarpereczek, játéktárgyak és gyöngyök.
Érdekesek az agyagneműek is a római korból. Az itteni 408 darabból álló agyagedény-gyűjtemény három csoportba foglalható; az elsőbe sorolhatjuk az egyszerű, mázatlan edényeket; a másodikba a festetteket és mázosakat; a harmadikba a domborművekkel díszített vörös anyagú és kívűl-belűl vörös színű arezzói vagy terra sigillata edényeket. Leggyakoriabbak és legváltozatosabbak az első csoport edényei: ezek voltak olcsóságuknál fogva legjobban elterjedve. Ezek már eléggé jól iszapolt agyagból készültek, jól ki vannak égetve és elég formásak. A második csoport edényei még finomabb anyagúak, akad közöttük olyan is, melyeknek falazata nem vastagabb a rajzpapírosnál. Külső fölületük be van vonva grafit vagy zöld, barna, többnyire azonban sárga ólommázzal, még gyakrabban a terra sigillatákat jellemző vörös festékkel és vörös mázzal. Fordul elő márványosan színesített edény is. Díszítményeik rendkívül változatosak, és ízlésesek és közülök különösen kitűnik két női fejet ábrázoló korsó.
A harmadik csoportba tartozó terra sigillata edények a római keramikai iparnak legszebb termékei; anyaguk olyan színű, mint a vörös pecsétviaszé, néha ez aranyos sávokkal van tarkázva. Díszítésük még változatosabb és művésziesebb. Külsejük ritkán síma, hanem többnyire domborművekkel van díszítve, leginkább mithologiai, harczi és vadászati jelenetekkel. Nagyon gyakoriak rajtok az állat- és növényvilágból vett alakok is. Mindezek Győrből, még pedig a legszebbek a mai belváros területéről valók.
A vidéken Pannonhalmán és közelében: Kisravaszd és Paczkalló-völgy területén: a római Pannonia és Sabaria helyén találtak római fölíratos köveket, 266pecsétlő gyűrűket, halászat mellett tanúskodó háromágú szigonyokat, dárdát, sarlót, egyszerű és dombormíves edényeket, kígyófejben végződő ezüstkarpereczet és aranyozott csatnyelvet. Az egyik követ* Julis Fuscinilla nevezetű asszony, a háborúban elesett két kedves fiának, Julius Paternus és Julius Fuscus emlékének szentelte; a másikat Lucius Attius veterán katona emeltette feleségének. A talált téglákon olvasható a IV. legiónak, az I. segédlegiónak és X. legiónak neve; a két utóbbinak kegyes és hű a mellékneve. A pecsétlő gyűrűkön találjuk P. E. D. L. A. F. és C. E. P. kezdőbetüket, egy másikon az utóbbinak jobban kiírt nevét, C(aius) EGNATius (a NAT betük monogramm alakban) PRIMIG (enius) nevet.
CIL. III. 4375.
Kiváló hely volt Kisárpás is, a hol egyebek között amorettekkel díszített tálat, növénydísz között álló madárral ékített kancsót, mázas korsót és bábsütő tányért találtak. Fudon festett tányér fordult elő. A többi edények, melyeket itt, Koronczón, Pusztaszentpálon, Rábapatonán, Mérgesen, Ponyvádon, stb. találtak, mind egyszerűek.
Római fegyverfélékből nagyon kevés emlék van itt. Győrött találtak két darab egyélű tőrt, két darab bronzlándzsát és a lovaskatonai fölszereléshez tartozó bronzsarkantyút. Nem hiányzik a koczka sem, a római katonák játékszere. Vannak továbbá házi eszközök, kés, birkanyíróhoz hasonló olló, kanál, fűző és hajtű, függélymérő (piom), őrlőkő, stílus, csiptető, sarló, mérleg, kulcs és orsó; ékszerek, mint gyűrűk, karpereczek, különféle típusú fibulák, fülönfüggők, láncz, nyakdísz (phalera) és gyöngyök üvegből, borostyánból és agyagból. Mindezek Arrabona területéről, többnyire sírokból származnak. Sírmező négy van a római időből; ezek a belvárosi és homokgödöri temető a brigetiói út mellett, a másik kettő: az államvasúti és kálváriai, a Sabariába vezető út mellett terült el. Egyes sírok fordulnak elő szórványosan más helyeken is.
A római utak közül az egyik Öttevény, Magyaróvár és (Carnuntum) Németóvár felé vezetett, a másik az Ószőny helyén állott Brigetióba, a harmadik Csanak, Kisárpás, Szombathely (Sabaria) és Italia felé, a negyedik a tényői dombokon alá Varsány és Veszprém felé, az ötödik a régebbi fehérvári országút irányában haladhatott. Az itteni római mérföldmutató* 212-ből származik és az uralkodó császár, Caracalla czímeinek fölsorolása után, fölemlíti a megrongált utaknak és hidaknak jókarba való helyezését és egyúttal jelzi Brigetiónak (Ószőnynek) a várostól való 30 római mérföldnyi távolságát; a kő jelenleg Hédervárott látható.
CIL. III. 11343.
Arrabonától nem messze feküdt Mursella* nevezetű római város, mely mint egy carnuntumi fölíratos kő jelzi, municipium volt s így magasabb rangú volt Arrabonánál. E Mursellának a fekvése még nincs eldöntve; vannak, a kik Lovászpatona helyére, és mások, a kik Kisárpásra helyezik.
CIL. III. 4490.
A Duna mentén húzódó római út mellett fekvő Quadrata és Ad Statuas nevezetű mansiókról is találunk említést. Az előbbi Öttevény táján feküdt, emez pedig Gönyü helyén. A többi helyek: Mérges, Fud, Ponyvád, Pusztaszentpál, Koronczó, Felpécz, Nagyécs, Pannonia, Sabaria, Tápszentmiklós, Asszonyfa, Bácsa és Bőny, a hol római régiségek kerültek napfényre, úgy látszik veterán-telepek* voltak és közülök csak kettőnek: Pannoniának* és Sabariának a neve maradt fönn.
Erről tesz bizonyságot az 1894. évben, Pannonhalmán talált fölíratos kő is, a mely szerint Lucius Attius veterán katona elhunyt feleségének síremléket állít (Arch. Ért. 14. köt. 358. 1.).
Arch. Ért. 17. köt. 193–204. l.
Hogy a római uralom e vidéken meddig tartott, arra a római ipartermékek és pénzek adnak kellő fölvilágosítást. Ezek egészen Gratianusig – meghalt 383-ban Kr. u. – elég gyakoriak, utána eltűnnek, vagy igen ritkák. Igy a 395-ben meghalt Nagy Theodosiustól e területen eddig egyetlen egy rézpénzt találtak és ezt is a népvándorláskori sírmező egyik sírjában.
