Történelmi visszapillantás.
Történelmi visszapillantás.
Habár az árpádházi királyok idejében a város és a vármegye lakossága inkább földmívelő volt, az iparos-osztály mégis ebben az időben kezd kiválni. Különösen a bőripar volt kifejlődve. Ebben az időben itt már tímárokat, vargákat, szíjgyártókat és irhásokat találunk, kik finomabb bőrkészítményeket állítanak elő. A helyi ipar azonban kizárólag a helyi szükséglet egyszerűbb czikkeire szorítkozik. Finomabb iparczikkeket a nyugati országokból hoztak Győrbe, miként ezt többek között Béla király vámszabályzata mutatja, ki 1242. máj. 7-én Győr vármegyének és a győri, abdai és fizeguti adófizetőknek a külföldi kereskedők árúira kivetett vámot szabályozza.
A tizenhatodik század közepén, a gyakori tűzveszélyek következtében, sokan elhagyták a várost. A lakosság csak az erődítések újjáépítése után kezd ismét szaporodni, még pedig idegen jövevényekkel. Az idegen mesterek letelepülésével és az ott állomásozó sok katonasággal megszaporodott fogyasztó közönség, a XVII. században Győr ipari életét nagyon emelte. A XVII. század végén a következő iparágakat látjuk Győrött képviselve: vargák, tímárok, szűcsök, szíjgyártók, szappanosok, gyertyamártók, lakatosok, ácsok, kőmívesek, hajóépítők, puskamívesek. 1703-ban a belvárosi háztulajdonosok között 28 iparágon 122 iparos volt.
A czéhek közül a legrégibbek a borbélymesterek czéhje 1593-ból, a német vargáké 1582-ből és az egyesült pajzs-, szíjgyártó, fegyvertisztító és nyereggyártó czéh 1602-ből. A czéh-rendszer kifejlődésével az ipar is szép fejlődésnek indult. A XIX. század elején különösen a műtakácsok tüntek ki.
A legelső magyar iparkiállítások egyike a győri műiparkiállítás volt 1846-ban. A mult század hetvenes éveiben itt már tekintélyes ipari osztályra találunk. A város területén a czéhek száma 58 volt, összesen 800 taggal. A legtöbb tagot számláló czéhek a következők voltak: a vargáké és a csizmadiáké 341 taggal, a szabóké 65 taggal, a molnároké 47 taggal. A vármegye területén 1872-ben 26 czéh volt, 1312 taggal; ezek közül a legtekintélyesebb volt a takács-czéh 420 taggal és a molnárok, kádárok, kovácsok, szabók, pékek, mészárosok czéhe. 1870-ben Győr város területén az összes iparágaknál 1194 önálló iparos működött 1689 munkással, a vármegye területén 1735 önálló iparos, 1735 munkással. Győr város lakossága 1870-ben 20.035 lélekből állott, s így az iparosság a lakosságnak 14.6%-a volt. Győr vármegye lakossága 83.602 lélekből állott, s itt az iparos osztály a lakosságnak 4.2%-át tette.
