Vízépítészet.
Vízépítészet.
Az olcsó közlekedés, a hajózás állandósítása, biztosítása, másrészt az árvízveszélyek elleni védekezés, a vizeknek ipari, mezőgazdasági czélokra való kihasználása, a vármegye területén előforduló belvizek, mocsarak levezetése következtében, a vízépítészetnek a vármegyében és Győr városában jelentékeny szerep jutott.
A kényszerűség a parti birtokosokat és érdekelteket már századok óta arra ösztönözte, hogy az árvizek pusztításai ellen védekezzenek s a hajózás akadályait eltávolítsák. A győri Dunaág szabályozását már az 1618. évi LIV. t.-cz. rendelte el. Majd 1657-ben a Duna és a Csiliz folyók védtöltéseinek helyreállítását határozta el a vármegye. 1800-ban védőgátak épültek a Duna több szakaszán. 1807-ben a Szigetközben el is készültek, de az 1809-iki árvíz ezeket ismét elpusztította. Az 1838-ban és 1845-ben árvíz, 1850-ben téli árvíz volt. Az 1862-iki árvíz Szanynál a töltést 4000 m. hosszban törte át.
A rendszertelenül épült védőgátak elégteleneknek bizonyultak és ez, valamint a hajózási nehézségek egységes és rendszeres szabályozási munkát. tettek szükségessé. I. Ferencz Duna-szabályozó bizottságot küldött ki, mely 1812-ben tette meg javaslatait. Azonban e tervek nem valósultak meg. Ezután a magyar helytartó-tanács vette át a Duna-szabályozás ügyét, melyet egységesen kívánt megoldani. E czélból az 1823–1840-ig terjedő időszakban, az országos vízépítési igazgatóság kebelében, Hieronymi Ottó és Vásárhelyi Pál mérnökök vezetése alatt, Petronelltől Turn-Szeverinig a Dunát a szükséges vízrajzi adatokkal felvették és új szabályozási tervet készítettek.
A felső Duna-szabályozás műveletét 1832-ben 200.000 p. forint előirányzattal, a m. kir. helytartótanács megkezdte Pozsony és Vének között. A főmeder összeszorítása, illetőleg kiképzése, a felesleges mellékágak elzárása, valamint a partok megerősítése, a meder javulását eredményezték. Az 1845-ig terjedő munkákért 1,300.000 p. forint fogyott el. 1846-ban új terveket dolgozott ki a vízépítési igazgatóság, s miközben az eddigi szabályozási műveletek romba dőltek, ideiglenes intézkedésekkel, kotrással, partvédekezéssel, stb. a hajózást félig-meddig biztosították.
A Nagy-Duna változó medre azonban állandó akadálya volt a hajózásnak s ezért inkább a mosoni Dunaágban volt hajózás. Az 1888-ig teljesített szabályozási munkák 4 1/2 millió forintot emésztettek fel; de mert az eddig teljesített munkáknak nem volt meg a kellő eredményük, a felső Duna végleges s egységes szabályozását a kormány tovább nem halaszthatta, és újabb végleges tervet készíttetett. E terv Bodoky Lajos mérnök, országos vízépítési felügyelő vezetése alatt 1880–1882-ig készült, hogy az a kellő szélességű egységes főmeder-kiképzést, a hajózást, még kis vízállásnál is, valamint a víz egyenletes, zavartalan lefolyását biztosítsa. Gondoskodni kellett egyenletes, kellő vízmélységről is, hogy zátonyok, duzzadások, jégtorlódások ne képződjenek. A végrehajtott pontos mérések és számítások megállapították, hogy a Duna esése kilométerenként 18–24 cm., (átlag 0.0002) a víz sebessége a különböző vízállások szerint változó és pedig 0.52 m. vízállásnál a sebesség 0.95 m.; ekkor másodperczenként 736 köbméter víztömeget vezet; + 3.00 középvíznél a sebesség 1.80 méter, a víztömeg 2890 köbméter; + 6.95 árvíznél a sebesség 3.60 méter, és a víztömeg 10.124 köbméter. A felső Dunának e tervek szerint való végleges szabályozását Kemény Gábor minisztersége alatt, 141az 1885. évi VIII. t.-cz. mondotta ki, és a munkákra 34 millió koronát szavaztak meg. E munkák nagyrésze Győr vármegye területére esik.
A szabályozó munkát 1886-ban kezdték meg a bős–szanyi szakaszon. A szabályozott meder szélessége Pozsony és Medve között 340–400 m. között váltakozik, Radványnál, a Vág torkolatánál 470 m. A főmeder kiképzésére és a meder-szélesség biztosítására + 2.80 m. magasságú 2.0 m. koronaszélességű kőpárhuzamművek, a meglevő partokon + 2.0 m. magasságban 2.0 m. koronaszélességű kőhányásokkal partbiztosítások épültek, a melyeknek rézsűit 30 cm. kőburkolattal látták el. A mederbe eső zátonyokat eltávolították és az egész medret – 2.00 m. mélységre kotrással kimélyítették. A szabályozási medren kívüli, holttá szánt meder és mellék-ág mielőbbi eliszapoltatása és elzárása czéljából, 3–4 m. koronaszélességű, s + 3.00 m. magasságú kőzárgátak épültek, melyeket + 1.0 felett kiburkoltak. A felső Dunaszakasz összesen 145 kilométer, melyen összesen 278 elzárás, 18.185 m. hosszban 36 darab, összesen 62.434 m. párhuzammű, 14 darab, összesen 9179 fm. bekötőgát, 29 darab, összesen 27.282 m. partbiztosítás keletkezett, melyekbe összesen 3 1/2 millió köbméter követ építettek be; a mederből 5,700.000 köbméter anyagot kotortak ki és 1 millió köbmétert ástak le szigetekből.
A szabályozási munkát Popper István és Naschauer H. magyar mérnökök hajtották végre és 1896-ban a munkát befejezték. Ma már a hajózás a Duna egész szakaszán s így Győr vármegye területén is biztosítva van, az árvízveszély és jégtorlódás veszélye pedig lényegesen apadt. Ma már nem szükséges többé Gönyűnél a nehéz uszályokról átrakodni. Az évi fenntartás kb. 40.000 korona.
