Szarvasmarha-tenyésztés.
Szarvasmarha-tenyésztés.
Győr vármegye szarvasmarha-tenyésztésének fejlődésére élénk világot vet az 1895. évi állatösszeírás feldolgozott anyaga, mely szerint a termő területhez viszonyított állattartási arányban, az itteni szarvasmarhalétszám az ország vármegyéi között a hetedik helyet foglalja el, az itteni juhtartás pedig a 17-ik helyre kerül, felülről számítva. Ellenben az 1870. évi statisztika szerint, a vármegyei szarvasmarhaállomány a 17-ik, a juhállomány a negyedik helyen állott, ugyancsak fölülről számítva.
A szarvasmarhatenyésztésre kedvező világot vet a két jelzett statisztika számadatainak összehasonlítása is. Az 1870-ik év 29.347 darab szarvasmarhát talált a vármegyében, az 1895-ik év pedig 42.623 darabról számol be, 16 millió korona értékben. Míg azonban 1870-ben a szarvasmarhaállomány 93%-ával volt a fehér magyar faj képviselve, 1895-re annak arányszáma 49%-ra csökkent. A vármegye szarvasmarhatenyésztése tehát fejlődő irányzatú, a nyugati faj rohamos térfoglalásával.
A fejlődő irányzat a kistenyésztőt is serkenti, hogy jobbat és mindig jobbat produkáljon. A győrvármegyei gazdasági egyesület évenként két helyen, a vármegye két-két járásában, tehén- és üsződíjakat oszt ki és e verseny eredménye kielégítő. Az a mozgalom, mely az e téren fejlődöttebb Tolna és Baranya vármegyékből elsőrendű tenyészanyag importálását s annak a kisgazdáknak kedvező fizetési feltételek mellett leendő kiosztását czélozza, a megvalósulás küszöbén áll.
A tenyészkerület-beosztásban Győr vármegye a magyar és a berni-simmenthali fajta tenyésztésére utaltatott. Ez egységesebb mederbe terelte a községi szarvasmarhatenyésztést. Az államtól biztosított három félévi törleszthetés és 10–20%-os árengedmény pedig lehetővé teszi, hogy a szegényebb községek is értékesebb tenyészbikaanyagot szerezhessenek.
A kistenyésztő szarvasmarhaanyagának fejlődését bizonyítja a fejési eredmény és a tenyésztésre és a haszonra kiváló produktumok feltünése. A pirostarka tehenek fejési eredménye darabonként és évenként a vármegye kisgazdaságaiban 1515 literre rúg, a mi az országos átlagszámnál 373 literrel több. Az országos átlagban a kis- és nagygazdaságok fejési eredménye között a különbség 587 liter plus, a nagygazdaságok javára; Győr vármegyében a nagygazdaságok csupán 305 literrel fejnek többet, pedig e nagygazdaságok évi tejhozamának átlaga is 91 literrel nagyobb az országos átlagnál. De a kistenyésztőkre 112még kedvezőbb világot vet, hogy a vármegye több községében a községi bika megyebeli kisgazda tenyésztése. A vásárokra felhajtott saját nevelésű anyag, különösen tarka tinóban és ökörben, kitünő. Egy kisgazdaságra a vármegyében 3.72 szarvasmarha esik. Az országos átlagnál tehát 0.72-vel több.
A közép- és nagygazdaságokban, igásvonósaknak, az ország keleti vármegyéiből ide átszármazott fehér, magyar, erdélyi ökör használtatik, míg a haszonállat-állományt a tejelésre vagy felhizlalásra tenyésztett pirostarka vagy másszínű nyugati faj szolgáltatja. Ez utóbbiak sorában a bonyhád-simmenthali keresztezésűek dominálnak. Eltérőleg találunk a báró Lévay-féle táplányi uradalomban, a Jankovics L. Viktor-féle józsefházi birtokon pinzgauiakat, a sövényházi Fricke- s a csécsényi Szalacsy-birtokon allgaui teheneket is.
A tejgazdaságok között a legnagyobbak: a sövényházi Fricke-féle, napi 1600 liter, a szentjánospusztai Auspitz-féle bérgazdaságé, napi 1500 liter, a hédervári gróf Khuen-Héderváry-féle napi 1400 liter, a pilingéri napi 700–800 liter eladással. Sem ezek, sem a sok kisebb, napi 200–300 litert elszállító tejgazdaságok nincsenek a teljes lefejésre berendezve, mert ezek a legjobb tehenek üszőborjait a saját tehénszükségletükre nevelik fel, sőt eladásra szánt tenyészanyagot is nevelnek. Igen szép eredménynyel dolgozik e tekintetben a hédervári uradalom, melynek fiatal bikáit apaállatokként viszik a tósziget-csilizközi járás legtöbb községébe, mint Kónyba, Öttevénybe, Kúnszigetre, Bezibe, Csilizradványba, Kulcsodra, Patasra, stb., stb.
