Az eskü egyházi jellege.
Az eskü egyházi jellege.
Az 1848 előtti törvénykezésben az eskü nemcsak polgári bizonyító eszköz volt, hanem egyszersmind vallási jellegű intézmény is. A ki hamis esküt tett, azt az egyházi bíróságok büntették, mint a vallás ellen vétkezőt. Természetes, hogy ennélfogva az eskü szövegében a vallási elem is érvényesült. Ép azért érdekes itt közölni azt az esküszöveget, melyet Győr város polgári törvényszéke a czigányoktól vett ki, ha ilyenek megesketésére került a sor. Ez az eskü így szól: »Én esküszöm a telyjes Szt. Háromság hatalmas egy bizony Istenre, ki Atya, Fiú és Szt. Lélek, ki teremtette mennyet, földet és minden benne levő csúszó és mászó állatokat, hogy ezen dologban, melyben engemet kérdesz, én semmit sem tudok, vagy hallottam és ha tudok, láttam vagy hallottam, a föld alá sülyedjek és megemészszen, mely föld Corét, Dotánt és Abiránt megemésztette. És ha tudok valamit, láttam, vagy hallottam, az Korság, Vérség és az hirtelen guta üssön meg és hirtelen halállal haljak meg s mind testemben s lelkemben elveszszek, marhámban kárt valljak és soha Ábrahám kebelébe ne érkezzem és ha láttam, tudok vagy hallottam valamit, a föld ne szenvedjen gyomrába, hanem kivessen, valamint Jónást a czethal kivetette volt gyomrából és ha tudok, láttam, vagy hallottam valamit azon dologban, az Mojzes törvénye, ki Sinai hegyen kiadatott, engemet eltörüljön és minden írás, mely a Mojzes törvényében beirattatott, engemet megsententiázzon és ha láttam, tudok, vagy hallottam valamit azon dologban, akkor legyen szerencsém, mikor az kő virágzik. És ha ezen esküvésem nem igaz, Isten engemet mingyárt elveszessen és se az nap, se az hold, se az csillagok nekem ne szolgáljanak. Isten engemet úgy segélyjen és a boldogságos Szt. Szűz Mária, úgy a Szt. Evangelium.«
