Az érsekség fölállítása.
Az érsekség fölállítása.
A káptalan ellenkezése ezúttal nem használt. 1804 augusztus 9-én írja alá VII. Pius pápa a bullát, a mely az egri püspöki megye területéből kiszakítja a kassai és szatmári püspökségeket, az egri megyét pedig érseki rangra emelte és mint érseki tartományhoz csatolta az említett új püspökségeken kívül még a rozsnyói és a szepesi püspökségeket.
A régi püspöki megye a következő 11 vármegyét és 3 kerületet foglalta magában: Heves s egyesült Külső-Szolnok, Borsod, Szabolcs, Abaújvár, Sáros, Zemplén, Szatmár, Ugocsa, Ungvár, Bereg- és Máramaros vármegyéket, továbbá Jász, Nagykún és a Hajdú kerületeket. Ezen a területen a következő 11 főesperesség volt: 1. a borsodi, 2. az abaújvári, 3. a zempléni, 4. a beregi, 5. a hevesi, 6. a patai, 7. a szatmár-ugocsai egyesített főesperesség, 8. a szabolcsi, 9. az ungvári, 10. a máramarosi, 11. a tárczafői (sárosi). A pankotai főesperesség már csak puszta czímként szerepelt az egri megyében a XVIII. századtól kezdve. Az egész egyházmegyében az 1804-iki kimutatás szerint volt: 357 anyaegyház, 78 helyi káplánság, 128 segédlelkészi állomás és 481,699 hívő.
