Elemi iskolák.
Elemi iskolák.
A népnevelés nagy érdekeinek szolgálatában a város példásan buzgólkodott s mert ősrégi kath. plebániája mellett iskola is mindenkor volt, gyermekei az oktatást sohasem nélkülözték. A haladó időkkel a népnevelés tekintetében is lépést tartott s a XVIII. század utolsó évtizedében az iskolák fejlesztését a király elé járult küldöttséggel is sürgette. Ugyanez időben a város nemcsak a mindennapi tanköteleseket igyekezett beiskolázni, hanem a serdültebb ifjúságot is. Erre vonatkozik a következő rendelet: „A mester-Legények, hogy Vasárnapi napokon oskolába járjanak, parancsoltatik.”
A népnevelésre vonatkozó országos törvények iskoláink jellegében változást idéztek elő, míg végre a mindinkább elviselhetetlenné vált tanügyi és iskolafejlesztési teher a várost iskolái legnagyobb részének államosítására kényszerítette. Az 1895. évi államosítási szerződés értelmében kötelezettséget vállalt a város arra, hogy 200,000 korona költséggel elemi iskolai és kisdedóvó-épületet emel, az évi fenntartáshoz pedig 30,000 koronával járul. E hozzájárulást az 1908. évben 15,000 koronára mérsékelték.
A mintaszerű állami elemi iskolákban és kisdedóvókban 33 tanerő, 5 óvónő, 3 rendszeresített kath. hitoktató és 5 más felekezetű óraadó hitoktató végzi lelkes munkáját.
Kath. jellegű elemi iskolák: a Mária-tanoda és Fejérváryné-féle árvaintézet, a kettő összesen 8 tanerővel. E két intézet a Paulai Szt. Vinczéről nevezett irgalmas nővérek kitünő vezetése alatt, igen keresett, külön-külön internátusa is van.
Az iparos- és kereskedő tanonczoknak szakiskolájuk van.
