A mohácsi vész után.
145A mohácsi vész után.
Közbejött ekkor a mohácsi vész s ezzel új korszak veszi kezdetét a város történetében. A mohácsi csatavesztés hírére Váradi Pál a Felvidéket fegyverbe szólítván, Verpelétet jelölte ki gyülekezési helyül. Ide hívta Szapolyai Jánost is, a ki a Tisza partján szintén felfelé, Fegyverneknek vette útját, hogy itt egyesülve, Hatvan felé vonuljanak. Miután azonban a török had szeptember 28-án már Szegednél volt, a védelmi intézkedések abbanmaradtak.
Szapolyai János a tokaji gyűlés után, Szerencsen át, október 30-án Egerbe vonult, honnan Hatvan felé vette útját, hol szintén éjjeli pihenőt tartva Budára ment. A székesfehérvári országgyűlés Szapolyai Jánost királylyá választotta s meg is koronázta, de János király csakhamar kénytelen volt Ferdinánd hadai elől visszavonulni. János király 1527 augusztus 19-én vonult el Pest alól s Hatvan felé húzódott csapatával. Az egykorú tudósítások szerint János király augusztus 20-án már Hatvanban volt, ott meghált s onnan Árokszállásra vonult tovább, vele volt Erdődi Simon zágrábi püspök, Statilius János óbudai prépost.
Az ellenkirályok közötti küzdelem csakhamar maga után vonta a török beavatkozást is. A török támadás megakadályozására a vármegye Hatvant, mely akkor a váczi püspökség birtokához tartozott, földsánczczal és palánkokkal megerősítette és benne őrséget tartott. Buda eleste után a török uralom mindegyre félelmesebben terjeszkedett a vármegye határai felé, 1544-ben, Visegrád és Nógrád elestének hírére, a hatvani őrség, melynek élén a Dancs testvérek állottak, felgyujtván a palánkot, Egerbe menekült Warkoch Tamáshoz. Mehemet pasa ekként kardcsapás nélkül birtokába jutott Hatvannak, melyet megerősített. Előbb Deli Curtiumot hagyta ott őrséggel, majd Veli béget rendelte oda, hogy Varkoch Tamás kitöréseivel szemben helyt álljon.
