Fejér.
Fejér.
Fejér (Szajoli). A Külső-Szolnok megyei Szajolon már a XVII. század elején birtokos volt. Három izben is nyert donatiót e helységre, 1601-ben Kutassy esztergomi érsektől F. Mihály, 1669-ben a nádortól Trombitás Mátyással, Teörök Andrással, Hegedüs Demeterrel együtt F. Mihály, 1750-ben ugyancsak a nádortól F. János. Czímerlevelet II. Ferdinandtól 1632. okt. 5-én nyerték F. Lénárt neje Mészáros Anna, gyermekeik Demeter, Miklós, Borbála és Katalin s Lénártnak anyáról való testvére: Kis István és Új István. Kihirdette 1633-ban Abaúj, 1669-ben Borsod vármegye. Miklós fia István Gyöngyösre költözött s mint insurgens nemes ember, Bécs alatt harczolt. Istvánnak András nevű fiától származott unokái Ferencz és János s Ferencz és fiai Gábor és Antal állítják, hogy ők az 1632-ben armalist nyert Lénárt leszármazottjai, de mivel a nemeslevelet Új m. Borbély István gyöngyösi lakostól, a társszerző Új István utódjától visszaszerezni nem tudták, újat kértek és nyertek III. Károlytól 1740 márczius 15-én. A nemesség-megújítólevél 1740-ben lett a megye közgyűlésén hirdetve. Szajolra F. János donatiót nyert 1750. évben. A nemesség Pozsony és Csongrád vármegyékben is hirdetve lett. Ennek fia László vármegyei szolgabiró, fia István tisztiügyész és táblabiró. Ennek fia. Lajos († 1873) hevesi követ, majd országgyűlési képviselő. Fia Miklós (sz.1837) ny. államtitkár, képviselő, ennek fiai Aladár jogtudor, Pesti Hazai Takp. jogügyi előadója, Elemér cs. és kir. kamarás, pénzügym. titkár, Lajos kisbirt., Orsz. Földhit. titkárja, Elek cs. és kir. kamarás, huszárfőhadnagy.
