Vratarics.
Vratarics.
Vratarics.
Vratarics (Pápai). E birtokos nemes család veszprém-vármegyei eredetű ugyan, de a XVIII. század elejétől Heves vármegyében vert gyökeret. Lipót királytól 1667-ben Vr. Péter és testvére, Mihály és János adományt nyertek a tolnamegyei Eőssi falura, Pápán egy kőházra, a zalamegyei Örvenicsen és a veszprém-vármegyei Igaron egy-egy malomrészre, a zalamegyei Aszófőn és a somogymegyei Szántón több rendbeli szőlőre. Volt a családnak czímerlevele is, de ez a XVIII. század elején akkor kallódott el, midőn Heister generális Pápa várát ostromolta. A 3 testvér közül Mihály Győrbe tette át lakását, Péter fia Farkas Bécsben az udvari kanczellárián ágens volt 1708 táján. A harmadik testvérnek – Jánosnak – fia János, mint nemes ember és esküdt Heves vármegyében tünt fel, 1714-ben Dormánd 1/4-ét birta s a birtokos nemesek közé lett sorozva. Ő az őse a jelenleg élő nemzedéknek. Fia Farkas már Vezekényen is földesúri joggal birt s itt a család jelenleg is birtokos. Számosan viseltek megyei tisztséget: 1708-ban János, 1824-ben András, 1835-ben Lajos, 1828-ban László esküdtek, 1735-ben Farkas, 1766-ban György, 1845-ben József, 1824-ben Károly, 1837-ben Lajos szolgabírák, 1831-ben Lajos, 1823-ban Károly, 1841-ben József táblabírák. Jelentősebb szerepet játszott a vármegyei közéletben Károly, ki előbb a katonai pályára készült, de aztán mégis a polgári pályán maradt, 1808-ban ügyvédi oklevelet szerzett, 1828–47-ig a megye főjegyzője volt. Fiai József (1818–86.) táblabíró és szolgabíró és Ödön (1826–80.) Ennek fiai: Lajos m. tisztviselő, vezekényi birtokos, Gyula a hevesm. takarékpénztár főkönyvelője, vezekényi birtokos.
Czímer: kék pajzsban fiókáit vérével tápláló pelikán, a pajzs felső sarkaiban 1–1 aranycsillag; sisakdísz: nyilt sasszárny között követ tartó daru; takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
