Közútak.
Közútak.
A közútak építése, fenntartása és kezelése a régi időben csigalépésekkel haladt, a természetbeni vármegyei közmunka látható nyomokat alig hagyott hátra, ezért a közlekedési viszonyok a legújabb időkig Heves vármegyében is rendkívül kezdetlegesek voltak. Egyes nehezebb útépítések, melyek a múlt század elejéről fennmaradtak, nem is a vármegyei közmunka eredményei, hanem valamely nemesen gondolkozó főúr vagy főpap áldozatkészségének köszönhetők. Ilyen az eger–szarvaskői th. út is, a mely Felnémet község határától az Eger folyó szűk völgyében igen nehéz terepviszonyok mellett épült az 1840. évben. Óriási földmunka és hatalmas szikla-bevágások árán sikerült a fenkölt gondolkozású Pyrker János László egri érseknek e modern útat megteremteni. Emlékét a vármegyétől felállított s az út Szarvaskő fölötti szakaszánál egyik sziklába elhelyezett és már más helyen ismertetett márványtábla hirdeti.
A m. kir. államépítészeti hivatalok szervezése előtti időben 1878-ig volt a vármegyének 158·6 km. kiépített útja – a közútakról és vámokról szóló és ma is fennálló 1890. évi I. t.-cz. életbe léptéig, vagyis 1890-ig a kiépített útak hossza 258 km. lett, míg ma a kiépített törvényhatósági és vámos útak hossza 598·4 km., a kiépített községi közlekedési (viczinális közútaké pedig 88·1 km.; tehát ez idő szerint összesen 686·5 km. hosszú kiépített út szolgálja a közlekedést.
Állami út csak egy van a vármegye területén, a budapest–kassa–zborói útnak Hatvan és Füzesabony községek közötti szakasza az 54·142 km.-től a 125·780 km.-ig. Az úton van két 20 méternél nagyobb nyílással bíró és 33 kisebb híd, továbbá 53 áteresz. A vármegye kérelmére kilátásba helyezték a Hevestől Füzesabonyon és Egeren át Szarvaskőig és Füzesabonytól Tiszafüreden át Hajdú vármegye határáig terjedő útak államosítását is és a közel jövőben a terv kivitele is remélhető.
Törvényhatósági utak a következők:
Eger–kerecsendi 11·878, Gyöngyös–nógrádi 29·786, Gyöngyös–jászberényi 5·260, Detk–hevesi 11·938, Eger–szarvaskői 11·200, Eger–debreczeni 41·518, Eger–gömöri 42·594, Dormánd–hevesi 19·574, Egerbakta–parádi 17·600, Kál–siroki 21·746, Felnémet–felsőtárkányi 6·800, Pétervásár–kisterennyei 6·245, Besenyőtelek–kiskörei 17·520, Eger–verpeléti 16·060, Nagyrédei 4·512, Gyöngyös–parádi 22·200, Gyöngyös–gyöngyössolymosi 3·127, Apczi hadászati 0·530, Hatvan–gombosi 7·254, Atkár–csány–hatvani 19·688, Detk–domoszlói 6·780, Eer–egerszóláti 7·864, Tiszafüred–nagyiváni 4·070, Heves–tarnaszentmiklósi 10·340, Tarnaméra–viszneki 19·100, Tiszafüred–tiszaszőlősi 14·500, Pétervásár–siroki 8·984, Apcz–szarvasgedei 2·933, Heves–pélyi 13·000, Poroszló–ivánkai 3·910 km., összesen 408·411 kilométer.
Az 1902. év rendkívül fontos a vármegye közlekedés-ügyének fejlődése terén. Ugyanis ez évben a törvényhatósági bizottság, elfogadva Majzik Viktor alispán terjedelmes memorandumát, elhatározta, hogy a kereskedelmi minisztertől az 1890. évi I. t.-cz. 81. §. alapján kérelmezi a közúti vám szedésének engedélyezését akként, hogy a vármegye 23 vasúti állomásán a fel- és a leadott árúk után métermázsánként 4 fillér vámot szedhessenek. A vármegye közgyűlése tudatában volt annak, hogy a közúti vám behozatala a termelőkre és a fogyasztókra újabb terheket ró, de mégis szükségét érezte ily áldozatok árán is a vám szedésének, hogy ezzel a közútak fejlesztésében nagy haladást és eredményeket érjen el. A czél ugyanis az volt, hogy egyrészt a vasúti állomásokhoz a legközelebbi községekből vezető útakat kiépíthessék s a már kiépülteket jó karban tarthassák, másrészt, hogy ezzel több törvényhatósági, viczinális és községi közdűlő-út a vámos útak hálózatába felvétetvén, ezeknek további építési és fenntartási 266költségeit a vámjövedelemből fedezhessék s így a törvényhatósági és viczinális útalapok kedvezőbb helyzetbe kerüljenek.
Hosszas tárgyalások után a m. kir. kereskedelmi miniszter az 1904. évi márczius 29-én kelt 456. számú leiratával a vámszedést tíz évre engedélyezte s az engedélyokiratot kiadta a következő indokolással: „A kérelmezett vámszedési jog életbe léptetése folytán a közforgalomra és közlekedésre s így közvetve a közgazdaságra várható előnyökkel szemben annál kevésbé voltak az ellenérvek figyelembe vehetők, mert a kereskedelmi és iparkamara kifogásai szem elől tévesztik azt a körülményt, hogy a közúti hálózatnak a modern kor igényeinek megfelelő kiépítése és fenntartása a kereskedelemnek és iparnak ép úgy eminens érdeke, mint a földmívelésnek, továbbá, hogy az a teher, mely a vám következtében a szállítmányokra nehezül, búsásan megtérül, ha az árú minden időben használható jó közúton, jól megrakható igákon szállítható. Hogy azonban a közútak ezen nagyobb forgalmi igényeknek minden időben megfelelhessenek, azokat fokozottabb mértékben kell fenntartani és fejleszteni, – indokolt tehát, hogy a kik a jó közútakat használják s előnyeit első sorban élvezik, ellenszolgáltatás fejében, a vámdíjak fizetése által az útak fentartásához és fejlesztéséhez hozzá is járuljanak.”
A vámengedélyokirat alapján a vámszedést 1905 január 1-én tényleg megkezdték és pedig a m. kir. államvasútak igazgatóságával megkötött egyezség alapján akként, hogy a vámdíjakat a vasúti illetékekkel együttesen szedik be és beszedési jutalék czímén az államvasútat 10% illeti.
A vámosútak közé felvétettek: a vasúti hozzájáró útakból 6·360 km., a törvényhatóságaikból 102·270 km., a községi közlekedési utakból 49·460 km. és a községi közdűlőkből 32·720 km., összesen 190·810 km., melyből még kiépítetlen volt 44·400 km. Ezek kiépítésére a vámjövedelem terhére a Magyar Jelzálog hitelbanktól 420.000 koronás törlesztéses kölcsönt vettek fel.
Vámmentességet élveznek az 1890. évi I. t.-cz. 99. §-ában felsoroltakon kívül, a feladott bor, gyümölcs, dinnye és tenyészállatok, a leadott erőtakarmány, továbbá a trágya, mésziszap és czukorrépaszelet.
A vámbevételek eddigi eredménye a következő: befolyt az 1905. évben 90.404 kor 49 fill., 1906-ban 91.981 kor. 18 fill, 1907-ben 104.048 kor. 36 fill., 1908-ban 91.442 kor. 17 fill.
Miután a vámjövedelemből fenntartandó útak közé 102·270 km. törvényhatósági utat is felvettek, a törvényhatósági útalap kedvezőbb helyzetbe került, a felszabadult jövedelem terhére 73·740 km. hosszú viczinális és községi közdűlőútat vettek fel a törvényhatósági útak sorába, melyből 53·600 km. még kiépítetlen volt. A kiépítetlen utak az érdekelt községek hozzájárulása és az útalap terhére felvett 230.000 K kölcsönből épültek ki.
Ezek szerint az utolsó öt év alatt több, mint 200 km. hosszú út épült ki, tehát a vármegye úthálózata többet fejlődött az utolsó öt év alatt, mint a megelőző 30 év alatt összesen. Ez óriási haladás első sorban Majzik Viktor alispán nagy gonddal kidolgozott és fáradságot nem ismerő tevékenységgel végrehajtott útügyi programmjának, továbbá a törvényhatósági bizottság bölcs áldozatkészségének köszönhető. Szinte páratlanul áll Heves vármegye az országban, a mennyiben hatalmas úthálózatát egy fillérnyi állami támogatás nélkül hozta létre. Igaz, hogy a százezreket igénylő befektetések miatt a vármegye anyagi ereje ki is merült és most már kénytelen államsegélyért folyamodni.
A törvényhatósági útalap 1908. évi zárszámadásának adatai ezek: bevétel 1,989.064 kor. 16 fill., kiadás 1,937.150 kor. 55 fill., maradvány 51.913 kor. 61 fill. – Cselekvő állása 71.704 kor. 40 fill., szenvedő állása 2,317.238 kor. 45 fill. Az útalap javára évenként az állami adók után 10% útadót vetnek ki.
Az útügyi közigazgatás ellátásában az alispán segélyére vannak az V. kerületi közúti felügyelő, az egri kir. államépítészeti hivatal, hat vármegyei útbiztos és 80 útkaparó. Az útbiztosok és útkaparók javadalmazása a mai viszonyoknak teljesen megfelelően rendezve van, a mennyiben az útbiztosok a XI. rangosztálynak megfelelő fizetést és lakbért, kilométerenként pedig 10 korona úti átalányt élveznek, az útkaparók közül 1/3-ada 480 K, 1/3-ada 540 K., és 1/3-ada 600 K évi fizetés kap. Az útbiztosok a vármegyei tisztviselői nyugdíjalap tagjai, az útkaparóknak pedig külön nyugdíjalapjuk van.
Az V. kerületi közúti felügyelő Kovách Kálmán kir. műszaki főtanácsos, az egri kir. államépítészeti hivatal főnöke Moldovány Béla kir. főmérnök, tagjai 267Preszler Miklós kir. mérnök és Szőke Jenő napi-díjas mérnök. Vármegyei útbiztosok Egerben Orosz Tibor, Gyöngyösön Gecző János, Hatvanban Bazsán István, Hevesen Maczki Béla, Pétervásárán Csomor István és Tiszafüreden Juhász József.
