Tófalu.
Tófalu.
Tófalu. Az egri járásban, a hegyvidéki és a Nagy-Alföld érintkezésénél elterülő völgyben, a Tarna folyó mellett fekszik. E helység a debrői völgyben, azon a tájon épült, hol az egykori Tótfalu állott, mely 1352-ben az Aba nemzetségből leszármazott Debreiek birtoka volt. 1417-ben, 1438-ban és 1446-ban 86Tothfalu néven fordul elő az oklevelekben. Debrei Miklós magtalan halála után 1417-ben, Zsigmond király megengedte Kompolthi mesternek, hogy a helységet elfoglalja. 1438-ban azonban a hűtlen Debreiek itteni birtokába a Rozgonyiakat iktatták be. Az 1552-ik évi adóösszeírás szerint az elpusztult helységek között szerepel. Ugyanígy emlékezik meg róla az 1554-ik évi összeírás is. 1564-ben 4 portája volt. Ez összeírásokban a helység neve Tottfalu, Totfalu és Thotfalw alakban fordul elő. Az 1635-ik évi összeírásban fél, 1647-ben szintén fél, 1675-ben fél és 1686-ban ismét fél portával van felvéve. Ez összeírásokban Tótfalu és Tóth-Falu alakban szerepel. Az 1693-ik évi összeírás szerint II. Rákóczi Ferencznek, 12, gróf Erdődy Györgynek 8 jobbágytelke volt itten. Az 1741-ik évi összeírás szerint báró Grassalkovich Antal személynök és a Radvánszky család birtoka. 1848-ig a debrői uradalomhoz tartozott. 1876-ban gróf Károlyi György elsőszülöttségi hitbizományt alakított a debrői uradalomból, mely utána gróf Károlyi Györgyre, majd gróf Károlyi Mihályra szállott, a kinek ma 580 hold kiterjedésű birtoka van itten. A róm. kath. templom a XVIII. század első felében épült. Kegyura gróf Károlyi Mihály. 1886-ban a templom villámcsapás következtében leégett, ekkor újra felépítették. Az 1849-ik év február 26-án és 27-én vívott kápolnai csata ide is kiterjedt. A község területe 2520 k. hold, lakóházak száma 231 és a lakosság 948 lélek, a kik mind magyarok s 2 protestáns és 28 izr. kivételével róm. kath. vallásúak. A lakosság fogyasztási szövetkezetet tart fenn. A község postája Aldebrő, távíró állomása Kápolna és vasúti állomása Kál-Kápolna.
