A tiszántúli rész kőkora.
A tiszántúli rész kőkora.
A tiszántúli déli területre vonatkozólag Tariczky Endre kezéből a következő adatokat kapjuk: Az ásatások alkalmával az Ásotthalom rétegeiben fölmerült egy pár egymásba helyezett kézi őrlő-kő. Ugyanebből az agyagrétegből előkerült egy kis fekete koboz edény, félig töltve pörkölt buzaszemekkel s földdel letakarva. Egy harmadik sorú agyagrétegben egy pár egymásra borított fekete edénytöredék merült föl, melyek pörkölt búzadarát tartalmaztak. Egyéb leletek voltak még a kővésők, kőkalapácsok, kőzúzók és a görgetegkövek, parittyakövek. Mellőzhetetlen eszköze volt az ásotthalmi népnek a fenkő, különféle ipari czélokra. Voltak timároló kőeszközök is, úgymint éles kőhasítványok és kézi símító kövek. Mindezek előállítására külön műhelyet tartott az ásotthalmi nép, az Ásotthalom átellenében, keletre, egy kis szigeti dombon. Ma Peredomb a neve, hol az ekevas kovaszilánkokat s apró obsidiándarabokat szokott felvetni.
A csonteszközök közé tartoznak a csontvégű nyeles dárdák, szigonyok, a szarvas-agancsból készült kézi vagy nyelesszuronyok, a szarvas-agancsból idomított kapák, fokosok, csákányok, két-háromágú őzagancsok és sertésagyarak, oldalborda-csontokból készített kések és simító eszközök.
Az agyagtárgyak közé tartoznak különösen a gyermekjátékul szolgáló edénykék, az állatok apró ábrái, a csészék, poharak, serlegfélék, kancsók, kannák, ivó- és ételcsuprok és hamvvedrek. Fém-olvasztó, hengeralakú, öblös 441agyag edények, fényűzési agyag fülbevalók s agyaggyöngyök, melyek mind a tiszafüredi múzeum készletébe kerültek. Tiszaörvényen találtak egy kis halászó-hajót ábrázoló, fekete színű agyagedényt, melynek ormát a szarvas hold ékesíti; hasonlóképen egy kis hamvas ivóbögre is, mely az Ásotthalomból származik, ugyanezt a holddíszt viseli. Valószínűleg mind a kettő az ásotthalmi agyagmíves műhelyéből került ki.
