Árkok.
Árkok.
Eddig csak két ilyen árkot ismertek Heves Alföldjén: a Nagy-Csörszárkot, meg a lentebb eső Kis-Árkot. Azonban az okiratok és térképek nyomán tett kutatások révén sikerült e sorok írójának még harmadik párhuzamos vonalat is felfedeznie, mely már a nép hagyományában is csak homályosan maradt fenn, ezenfelül keresztbejáró árokvonalakról is szerzett az oklevelek tanúságával biztos értesülést.
Az eddig ismert alsó Kis-Árok a vármegyének csak kis részén vonul át, a Tisza mellett Hatrongyos pusztától Tarnaszentmiklós és Pély között Hevesiván felé halad. E vonal azonban már alig ismerhető fel, a szántásban elmosódott irányát csak nehezen lehet követni. A második vonal: a Nagy-Csörszárok, tudvalevőleg Ároktőtől indul Borsodban és Mezőtárkány alatt lép a vármegyébe, de már itten csak kevéssé látható. Dormándnál kezd kiemelkedni, hol szegletre törik és Felsőteleknél majdnem egész nagyságában látható. Tarnabod mellett belészakad a Tarna folyása, s azon halad egészen Tarnazsadányig; Árokszállásnál a jász földre kerül, honnan ismét a Heves vármegyei Csány felé halad Hatvannak, de Csánynál már alig látható a nyoma. Ezenkívül van még harmadik is.
Nevezzük ezt az eddig csak darabjában ismert sánczvonalat „Felső Kis-Árok”-nak. Ez Tiszadobtól a polgári határon át Tiszaeszlárnak, Igriczinek, Gelejnek s Mezőkövesdnek tart, a meddig már Kandra Kabos is említette. Innen kezdve e sorok írója kutatta fel, hol a dűlőföldben, ú. n. „Borjújárás”-ban, még jól felismerhető, Szíhalmon is emlékeztek felőle a régiek, sőt imitt-amott a helyét is meg tudták mutatni. Annál biztosabban kimutatható a Logoparton Kerecsend és Kápolna határa, valamint Kompolt és Kál határa között, a menynyiben az érseki gazdasági térképeken Hasaël mérnök a Tarnáig világosan kirajzolta. Onnan azonban csak gyér nyomokat hagyott a nép emlékében, Nagyuton Karácsond alatt, Atkár felett, Hort irányában a Selypi hegynek, hol az ormokon az apczi várhegynek s a kis jobbágyi magaslaton halad Szurdok-püspökinek, onnan Filimes-pusztának, Kolozsvári tanyának, Pogányvárnak és tovább.
Heves vármegye területéről mind a Bükk-hegységre, mind a Mátrára délről éjszaknak felvonuló régi „Ördög-árkok” nyomai és oklevelekkel beigazolhatók. Igy az érsekség gazdasági térképein, Hasaël földabroszain világosan 440ki van jelölve rajzban és irásban a Dormánd és Kisbuda között felfelé vonuló s a Nagy-Csörszárkot keresztülmetsző gátvonal. Ugyanerről a zásztyi apátságnak 1067-ben kelt alapító-levele is szól Kisapáti és Szíhalom határának körülírásában. Párhuzamban jön felfelé Heves vármegye déli síkjáról a Bükkségnek másik vonala Kerecsend határában, s Deménden meg az egri határban jelentkezik. A Mátrának is vannak ilyen délfelé nyúló elágazásai: így Domoszlón a Hegyes-Hegyről, Markazon és a Sári-hegyről, a mint a nép emlékében megvan, a lentebb eső területeken pedig oklevelekkel is igazolható.
Heves vármegyében alig található oly telephely, mely tisztán egy korszakot tüntetne föl, hanem legtöbbnyire a régibb korszakok ismertető jeleit is feltaláljuk alsóbb rétegeikben. Egerben ugyan a Kis-Egeden és a Maklány-váron még eddig érczeszközöket nem sikerül felfedezni a számosan előkerült leletek között, mindamellett az ott talált salak az érczkorszakra is látszik utalni. Magában az egri várban, mely bizonyára védelmi hely volt az őskorban is, Balogh szerint kiklopszszerű falak is találhatók volnának a földalatti üregekben, sőt a sánczbeli lakosok szerint ottan aranyos érczneműeket is leltek, de mi csak az onnan felszínre hozott két darab „tűzkutyá”-nak nevezett jelentős agyagkúpokra hivatkozunk. Ugyancsak a Kisegeden számtalan obsidian-nyilat, silexkéseket, 46 kőbaltát, 12 kővésőt, számos símítókövet, bőrtisztító s törő-követ, több paritytyakövet, durva cserepeket, putrilakások tapaszdarabjait, csont- és kagylószerszámokat és óriási szikladarabokból rakott kőgarádokat.
A fentebb említett gyepűk is erre vonulnak a Nagy-Egedre, Tibára, az ú. n. Muránykövekre, a tárkányi Várhegyre, Csákfilisre, Ménesakolra s így tovább. Az Eged déli oldalán található, a néptől „csengő”-nek nevezett, igazában„ csüngő”-kövek szintén összefüggésben vannak a kis-egedi nagy telephelylyel. Egerben a Maklány-vár egy hegykúpon szintén csiszolt kőkorszaki leleteket mutat fel kettős körsánczczal; közelében vannak a szalóki, s lentebb a deméndi ablakos kövek. Deménden különben más kőkorszaki dolgok is kerültek elő. A szomszédos Kerecsend határában, a Nyitradűlőben, már átlyukasztott, nyeles kőbaltákra akadtak. Makláron a Baglyason levő körsánczos telephelyen számos kő- és csonteszközt találtak, hol azonban a későbbi korszak leletei mind a sánczok közén, mind a temetkezési helyeken is, bőven fordultak elő. A szent-marii várból is nagyobb méretű nyeles kőfejsze került napfényre, hol szintén kőhasábokból rakott bástyák körítették a hegycsúcson emelkedő ősvárat, melyen a későbbi korszakok nyomai is fellelhetők.
A Mátráról, különösen Domoszló vidékéről, szintén került nagyobb alakú, szépen csiszolt kőék, ugyanott több köralakú, átfúrt kézi malmot leltek. Egyéb kőeszközök is lelhetők a mátrai ősvárak területein, egészen Szentjakabig, Pásztóig, hol szintén ilynemű csonteszközökre akadtak, hasonlóképen a Bükk-hegség telephelyein, a Peskőn, Lőklyukban és más helyeken is. A kőkorszak nyomait mindenfelé lehet találni, le az Alföldig.
