Elemi csapások.
Elemi csapások.
Az 1863-iki év feledhetetlen lesz a kettős megyében, nyomasztó aszály látogatta meg e leggazdagabb vidéket, ínség és éhség a kétségbeesésig sújtotta a megye népének egy részét, a tényleges hatalom rendelkezett ugyan a közínség elhárításáról, de az eszközök czélszerűtlen felhasználása – bár pillanatra enyhítette is a nyomort – de terhe súlyosan nehezedett a népre.
Míg a kormány intézkedései téveszték a czélt, gróf Szapáry Gyula a felebaráti szeretet filléreiből összegyűlt s kezelésére bízott segélyadományok összegéből 620erélyes, tapintatos intézkedéseivel a megye több részében enyhítette a nyomort, letörölte a fájdalom-sajtolta könnyeket.
Az 1863. és 1864. év ismét fájdalmas ingerültséget hozott magával; e megyébe a katonai törvényszék küldöttei, a megyehatóságok közbejöttével, házmotozásokat, kihallgatásokat eszközöltek, s többen törvényen kívül elzárattak, elitéltettek. Végre annyi sok szenvedés után 1865 jún. 22-én oly férfiak állottak a magyar ügy élére, kik a magyar kérdés megoldását tűzvén ki törekvésük czéljául, kísérleteket tőnek hazánk alkotmányos jogai és területi épségének fenntartása mellett, Magyarország független állásának visszaszerzésére; sok megyében az országnak legtekintélyesebb hazafiai neveztettek ki főispánokul, hogy a megyék belkormányzatában keletkezett visszaéléseket korlátozzák, némely hivatalos állásokat alkalmas egyénekkel töltsenek be. De a kettős megyében Földváry János főispáni helyettes hivatalában meghagyatván, a megye összes tisztikara jelen volt bizottmányi tagjai gróf Szapáry Gyula első alispántól összehívott értekezleten általánosan elfogadott indítványára elhatározták, hogy a megye irányához s végzéséhez híven, sem közvetetve, sem közvetetlenül a főispáni helyettestől szándékolt tanácskozásban részt venni nem fog, sőt a képviselőház összehívás alkalmából tartandó ad hoc bizottmányi űlést csakis az örökös főispán elnöklete alatt tartandja meg, mire ő exját küldöttségileg kérték fel.
1865. okt. 9-én az ad hoc bizottmányi ülést, az örökös főispán elnöklete alatt megtartották, a megye alkotmánya védelmében kijelentett óvása után az 1848-iki törvények értelmében a központi választmány megalakíttatott s a képviselők választására a törvény rendelete előintézkedések megtétettek s nov. 27-én a megye minden kerületében országgyűlési képviselőinket megválasztották, bár sajnos, hogy törvényen kívül állásunk visszás helyzete néhol a pártok között erősebb surlódásokra adott alkalmat.*)
*) A megválasztott képviselők névsora: Pétervásár: Nánásy Ignácz, Tiszanána: Dobóczky Ignácz, Pata: Kovách László, Abád: Borbély Miklós, Szolnok: gróf Szapáry Gyula, Mezőtúr: Pétery Károly, Füged: Almásy Sándor, Kápolna: Papp Pál.
Ismét lefolyt egy év remény és várakozás között, a megye összes közönsége általános figyelemmel kísérte a képviselőház alkotmányos működését, s a képviselőház két feliratában kifejezve látta a közvélemény reményét és óhaját.
Majd világrendítő események következtében néhány nap alatt a világtörténet egyik legnagyobb csatája vivatott, melyben a megyének számtalan fia esett áldozatul. De az idő meghozta a béke olajágát, reményeink gazdagságban nőttek, államférfiaink kitartó küzdelme, képviselőházunk munkássága kivívták, bár áldozattal, az 1848-iki törvények visszaállítását.”……
Igy szól az alispáni jelentés. A mi ezentúl van, a király és nemzet kölcsönös megértése, már a következő fejezet élére való.
