Heves vármegye megalakulása.
Heves vármegye megalakulása.
A nádori gyűlésekből fejlődött ki a vármegyei gyűlés. Bizonyára Heves területén is voltak ily önálló gyűlések; a vármegyei gyűlések helyére vonatkozólag van két okleveles adatunk. 1345-ben kelt oklevél szerint Kompolt a vármegye székhelye „locus cathedralis”, a hol a vármegye ispánja és négy szolgabírája az összes nemesek és nem nemesek ügyeit tárgyalni szokták.39) Ugyanezt mondja 454egy 1424-ben kelt oklevél Verpeléthről, hogy itt szokták tartani Heves vármegye gyűléseit.40) Így lassanként a nemesség a régi hevesi „comes curialis” alattvalóival egybeolvadt s az újonnan alakult vármegyét a régi hevesújvári várispánság és tartozékai után Hevesújvármegyének nevezték el „comitatus de Heves.” Időhöz az új vármegye keletkezését nem köthetjük, ez lassú fejlődés eredménye volt. A régi újvár-ispánságból három önállóvármegye fejlődött ki. Először Sáros jutott önállóságra, 1247-ben már különálló sárosi ispán van „Tecus comes de Sáros.”41) Abaúj vármegyében 1314-ben találjuk István személyében az első alispánt,42) Hevesújvármegyében pedig okleveleink szerint 1333-ban volt az első kétségtelenül hevesvármegyei alispán „vicecomes Fogach, Filius Barczal.”43) Így az önálló Hevesújvármegye megalakulását a XIV. század elejére kell helyeznünk.
39) „Locus cathedralis, in quo comes et quattuor judices nobilium causas universorum nobilium et innobilium ipsius comitatus discutére solent.” Egri kápt. lt. Num. 17. div. 4. fasc. 1. frust. 8.
40) „…ad sedem judiciariam dicti Comitatus in villa Verpreth celebrari consuetam.” Károlyi Okt. II. 88.
41) F. VI. 2. 376.
42) H. O. VII. 370.
43) A. O. II. 154.
A vármegye közönségének előkelőbb részét a hevesvármegyei területen letelepedett törzsökös és birtokos nemesi nemzetségek alkották. Ilyen ősi nemzetségek voltak: Aba, Rátót, Szalók, Tomaj, Apocz, Baksa, Bék. Birtokos nemzetségek pedig: Bél, Kacsics, Miskolcz, Sártiván-Vecse,44) melyekről a családtörténeti részben van szó.
44) Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. III. 228.
