Hadügy.
Hadügy.
A nemesi vármegyékre Zsigmond korában visszaszállott a jogszolgáltatáson kívül a hadi és gazdasági ügyek vezetése is. 1435-ben szabályozza törvényileg a banderiális hadi rendszert. Az egész országot felosztják hat védelmi kerületre s egy bandérium vitézeinek száma 500 ember. A király a végvárakat saját költségén védelmezi. Ha ereje nem felel meg, segítségére mennek a főtisztviselők és főpapok bandériumai, a tiszti bandériumok. Ezeket követik a nagybirtokosok és főnemesek bandériumai. Ezután kelnek fel a vármegyei bandériumok. Minthogy az ország katonai ereje a törökkel szemben így sem elegendő, a birtokosoknak minden 33 jobbágytelek után egy jól felfegyverzett lovast kell felszerelniök. Ezek a nagy urak birtokain azok bandériumához, a vármegyékben a vármegyei bandériumhoz csatlakoznak. Ez új katonaság a telekkatonaság (militia portalis) s felszerelési költségét a vármegye nemessége a jobbágyokra kivétetett adóban. Elrendeli Zsigmond az országban a rendkívüli hadi adót (dica, subsidium). A szolgabírák és esküdtek írják össze a jobbágyok számát s ők állapítják meg, hogy 470bizonyos okok alapján kik nem katonáskodhatnak. A hadiadó kezelésével kapcsolatban a vármegyei tisztviselők összeírják az adóalapokat. Ezeken kívül a vármegyék, mint nemesi testületek, résztvesznek a törvényhozásban is. Követküldési joguk van. Így Dormán János 1447-en Heves vármegye országgyűlési követe.194) A megyék ellenőrzik a középponti kormányzatot. Belügyeikben önrendelkezési joguk van; vármegyei adót vethetnek ki, a mi a házi pénztárba folyik be. Ebből a követek költségeit, majd a vármegyei tisztviselőket fizetik. Szabályalkotási joguk van a törvények keretein belül a vármegye területére.
194) Csánki i. m. 77.
