Még a nagy kiterjedésű halászatról kell megemlékeznünk. A folyóvizi halászat joga a földbirtokost illette. Az egri püspökségnek joga volt Tiszanánán a Tisza, Túrkeddin a Túr vagy Berettyó vizén való halászathoz. Az 1261-iki alapítólevél megemlékezik a halastavakról. Szent István adományából az egri püspökségé: Magarad a Chewyze mellett két halastóval, – Halaz a Cserőközben, Mortva és Sukmortav halászhelyekkel és Cserőközben három nagy halastóval, – Mohajtheu a Tisza mellett. Szent László által adományozott halastavak a következők: Harummugh, Nagyhuzythou, Kerektho, Olphatova, Destova, Izangthou és Feneserdei tava. Volt Tárkányban, Szarvaskőn, Egerben a vár területi tartozékán, továbbá a vadaskertben kisebb és nagyobb piscina. A halastavakat vagy a Tisza mentén levő állóvizek alkották, vagy mesterségesen készítették azokat. Igy 18 kis thaligast vettek 132 dénárért a számadáskönyv szerint halastavak készítésére. A folyók vizét felduzzasztották zúgó-val és a vizet a tóba eresztették. E tavakat tisztítani kellett, a tisztítás költségeit eljegyezve találjuk. A halakat elzárt, elkülönített helyeken tartották és szaporították, 483ezt „zeegye”-nek (tres clausuras usonum, vulgo zeegye) nevezték. A halastavakban különféle fajtájú halakat tenyésztettek. Sokszor olvasunk vizáról (piscina pro usonibus). Az egri püspökség vett pontyot (carpones), kechyget, menyhalat, harcsát (harchones), pisztrángot (pyztrangh), összesen csaknem 6 ezer drb élő halat 190 forintért királylátáskor, részint a konyha számára, részint a halastavakban való tenyésztésre. A halakat hálóval „Meredivó”-val vagy „Kéthezháló”-val fogták. Többször előfordul a nagy hálónak más közönséges neve is: „gialom.” Élve bocsátották őket kereskedésbe vagy pedig besózva eltették. 1495-ben a polgári halak árából 44 forint, a margitai halak árából 53 forint jövedelme volt az egri püspökségnek. Sz. Margitán, Ároktőn, Hídvégen az előbbi év és folyó év halainak besózására fordított költségről olvasunk a kiadások között.