Szőlőmívelés.
Szőlőmívelés.
A gabonaneműeken kívül nagyban művelték a szőlőt. A Bakocs-kódex 1493-iki adata szerint az egri püspöknek Heves vármegyében a következő bortizedkerületei voltak: Pata, Debrővölgye, Saár, Tarján, Apcz és Pásztó. Ezek tizedjövedelmét a püspökök bérbeadták, a patait 100, a debrővölgyit 100, a saárit 130, a tarjánit 180, az apczit 100, a pásztóit 125 forintért, a mi az akkor 481időkben nagy összeg volt.333) 1495-ben a bérbeadás még nagyobb hasznot hajtott, a pataiért 120, a debrővölgyiért 105, a saáriért 150, a tarjániért 110, az apcziért 120, a pásztóiért 150 forintot fizetett le.334) Az egri püspöknek Egerben és a környéken levő 88 teljes és 38 fél szőlőből összesen 1450 frtnyi tiszta jövedelme volt 1495-ben, a mi az itteni szőlőtermelés kiterjedésére és a bor mennyiségére enged következtetni.335) Elmondhatjuk ezek után, hogy a vármegye egész szélességében, az Egertől Pásztóig húzódó hegyek aljai a XV. század végén már mind szőlővel voltak beültetve. Bizonyára jótékony befolyással volt a hevesmegyei szőlőmívelésre az a versengés, mely a vármegye határán az egri káptalan és a bélháromkúti apátság között a XV. században kifejlődött. A bélháromkúti czisztercziek a borsodvármegyei Ostoroson a vidék szőlőmíveléseinek azt az ajánlatot tették, hogy a kik a helységben a szőlőmvelésre vállalkoznak, azoknak elengedik a földesúri kilenczedet, csupán az egyházi tizedet kötelesek fizetni. Erre az egri káptalan tihaméri birtokáról a szőlőmívelők átköltöztek Ostorosra. Az egri káptalan, hogy munkásait visszatarthassa, a tihamériaknak az ostorosiakéhoz hasonló kiváltságot adott 1446-ban. A bélkúti czisztercziek, amint Wenczel állítja, a régi római szerémi szőlőmívelést honosították meg ezen a vidéken. A szőlőt lábbal taposták ki és az így keletkezett bort tartották legjobbnak.336) Különbséget tettek újbor és óbor között.337) Óborból készítették az erős boreczetet (acetum forte), az eczetsajtoló neve „torcular.”338) Említés van ürmös borról is. Mikor Egerben pestis volt, a püspök rokonait kocsikon elszállították a városból, a kocsin vittek bort is „duo herbatica” azaz két hordó ürmöst.339) Solymos község szolgálmányainál is olvasunk „herbatica”-ról.340) A borokat pinczékben (cellarium) tartották. Híresek voltak a királyszéki pinczék Egerben. Az egri vörösbor hírnevére nem találunk a régibb korban okleveles adatot. 1495-ben rossz minőségű termés volt, az itteni borok oly savanyúak, írja a püspök számadó mestere, hogy a püspök vendégei számára Nagy-Túron, a Szerémségben kellett bort vásárolnia 31 forintért.341)
333) u. o. 333–334.
334) u. o. 385–386.
335) u. o. 393.
336) F. W. 1., 68; W. VII. 28. – Wenczel: Magyarország mezőgazdaságának története 186.
337) Bakocs-Kódex 376.
338) u. o. 371.
339) u. o. 425.
340) u. o. 432.
341) u. o. 408.
