Rétek.
Rétek.
A szántóföldekkel kapcsolatban szokták okmányaink megemlíteni a réteket (pratum), melyeket szénatermésre használtak. Kitünő szénatermő helyek voltak a folyók völgyei: Zagyva völgye, Patai völgy, Tarnócza völgye, Bene völgye, Mérges patak völgye, Gynges völgye, Réde völgye, Tarna völgye, Laskó völgye, Eger völgye. Kaszáló helyek voltak a folyók völgyein kívül a Tisza mentén levő árterületek. A Tisza igen tekervényes mederben folyt, vize hirtelen és gyakran kiáradt, különösen a Heves vármegyébe eső részen mérföldekre rúgó sík területet elárasztott. Mivel a víz ezeken a területeken sokáig kinn maradt, azért csak sással kevert réti szénát termeltek. Ilyen tiszamenti vizes-mocsaras rétről van említés az egri püspökség 1261-iki oklevelében, hogy a merre Nána alatt a határvonal Olsamag és Rovozlyk (Poroszluk)-ig megy, az ott levő mocsaras rét továbbra is az egri püspökségé marad.
Mindez adatokat összefoglalva, azt látjuk, hogy Heves vármegye a középkorban kultivált terület volt. A vármegye területén a kalászos növények legtöbb faja megtermett. A zab bevásárlásáról olvasunk többször a Bakocs-kódexben, úgy látszik, ebben hiány volt. A Mátra aljának és a Bükk hegység délre ereszkedő lejtőjének dombhátai szolgáltattak alkalmas földeket a gabonatermésre, továbbá azok a terjedelmes hátas földterületek, melyek a vármegye legdélibb részéig lenyúlnak. Az Egertől Pásztóig húzódó hegyek alja szőlővel volt beültetve. A hüvelyes veteményeket mindenféle kertekben művelték. A folyóvölgyek kitünő szénát termettek, még a Tisza mentén levő árterületeknek is hasznát vették.
