Dikális összeírás 1546.
Dikális összeírás 1546.
A megyében folyó harácsolásokat feltünteti az 1546-iki dikális összeírás. Ez évben a pozsonyi országgyűlés minden porta után vagy minden sessiós és cenzus-fizető jobbágy után február 20-án és augusztus 10-én fizetendő 1 forint 20 dénárt, összesen 2 forint 40 dénárt vetett ki. Az egytelkes nemesek kúriánként 50 dénárt, a lelkészeknek minden pár után 1 dénárt kötelesek fizetni. Az adóösszeírás megtörténik Heves vármegyében. Omany János dikátor Heves vármegyében 492 portát számolt össze, de csak a saját 45 forint 60 dénárra rúgó sallariumára tudta 48 porta után beszedni az összeget. A többi porták után, mint Domány Kristóf alispán kijelentette, „marhák zálogolása és egyéb bírságokkal a megyebeli birtokosok és Varkocs Tamás egri várnagy szedték fel az adót. Nevezetesen Báthory Endre 16 porta után 19 forint 80 dénárt, Perényi Péter 264 porta után 317 forint 40 dénárt, Balassa Zsigmond 35 porta után 42 forintot, Losonczy István 121 porta után 145 forint 80 dénárt, Bebek Ferencz 6 porta után 7 forint 20 dénárt, Horváth Ferencz szarvaskői várnagy 1 porta után 1 forint 20 dénárt.44) Ezt az így felszedett összeget a kamarai számadó hátraléknak írja elő és megjegyzi, hogy Báthori: Sasbereg, Kürth, Kywkw (?); Losonczy: Tar, Verpelét, Nána, Domoszló, Detk, Ugra, Karácsond, Saár, Markaz, Visonta; Balassa: Pásztó községekben meg sem engedték a számlálást, Leleszt pedig a török tartja megszállva.45) Az 1546-iki dikális összeírást más helyen találja az olvasó.
44) Szederkényi i. m. II. Oktár 439.
45) Szederkényi i. m. II. Oktár 443.
A dikális összeírásban nem találjuk az Eger patakon túl eső részt, mert azok Czegléd kivételével, mely Felnémet kiegészítő része volt, mind Borsodmegyéhez tartoztak. Borsod vármegye 1544–45-iki dikális összeírásban olvassuk: „Sércz karthauzi barátok birtoka, Alsó- és Felső Tárkány egri püspök birtoka, Almagyar egri káptalan birtoka, Baráth-utcza karthauzi barátok birtoka, Tihamér egri káptalan birtoka, Kistálya, Novaj, Szomolya, Bogács, Bábolna, Noszvaj, egri káptalan birtoka, Szíhalom, Ostoros, Harsány, Papi, Püspöki egri püspök birtoka, mindezen helyeken Varkocs sem adminisztrálni, sem összeírni nem engedett, az illetményeket ő vette föl”.47) Majd Borsod vármegye 1546-iki dikális összeírásában „az egri Almagyar 4 1/2, Szőlőske 2 1/2, Tihamér 27 1/2 portával” szerepelnek. Szarvaskő sem Borsod, sem Heves vármegye összeírásában nem fordul elő, itt valószínűleg Horváth Ferencz várnagy, a kié volt a vár zálogjogon, szedte be az országos adót.48)
47) Szederkényi i. m. II. 75.
48) Szederkényi i. m. II. 76–77.
Az 1546-iki dikális összeírásban nem fordul elő Heves vármegye tiszántúli része sem. Ez a rész ugyanis Szapolyai János halála után megmaradt Izabella királyné és a kiskorú János Zsigmond birtokában, nem egyesült Ferdinánd birtokával. A tiszántúli részt Fráter György kincstartó kormányozta. Ezt a szétválás magyarázza meg valószínűleg a Kis-Heves vármegye elnevezést, a melylyel csak a XVI. században találkozunk először, a tiszántúli részt kezdték nevezni Kis-Hevesnek, 493a Tiszán innen elterülő Heves vármegye nagyobb részével szemben. A Kis-Heves tizedszerző kerület, „districtus” szerepel az 1549-ben készült Liber S. Joannisnak, az egri káptalan birtokkönyvének későbbi átiratában, szerepel Dobó számadásaiban, a Werbőczy-féle apokrif vármegyelajstromban már Kis-Heves vármegye néven fordul elő, de a vármegye lételének, mint már mondottuk, történelmi alapja nincs.
