Perényi fogsága.
Perényi fogsága.
A felvidéki megyék panasza, Serédy árulása, Frangepán tudósításai mind gyanúsabbá tették Perényit Ferdinánd szemében. Pedig Perényi épen amaz 491időben komolyan a belső bajok orvoslásával és a török veszedelem elhárításával foglalkozott. A beszterczebányai országgyűlésen 1542-ben a haragos rendeket lecsillapította, Eger várát erősítgette s kivitte, hogy a rendek a hadsereg élelmiszereinek központosítására egyik helyül a kezén levő Eger várát szemeljék ki.40) Megígérte, hogy a jogtalan bitorlóktól a birtokokat virágvasárnapig visszaszedeti és Thurzó Elek helytartót levélben felszólítja, hogy Werner Györgyöt Sárosmegye zaklatásától tiltsa el.42) Mint országos főkapitány, 1543-ban 15 ezer lovasával brandenburgi Joachim seregéhez vonult, hogy az ország fővárosát a töröktől visszavíjják. Perényi Péter hősiesen küzdött Buda alatt huszárjaival, a harczban azonban egyedül a magyarok és olaszok értek valamit. Maga Joachim bevallotta, jobb lett volna abbahagyni, vagy el sem kezdeni az ostromot, míg minden előkészület meg nem történt. Az ostrom nem sikerült, egykorú krónikások szerint a sereg alig egy negyedrésze került vissza szülőföldjére, a többit elpusztították a rendetlen életmódot kísérő járványok: a vérhas, különösen a magyar pestis (Febris Hungarica) mely ekkor lépett fel először s pusztítva, rombolva járta be a országot. A kudarcz hírére Ferdinánd azt hitte, hogy a vállalatot csupán árulás tehette tönkre és a zűrzavarban meg akarta félemlíteni a magyarokat s Perényi Pétert, az ország leghatalmasabb urát, a ki Buda alól Esztergomba vonult, elfogatta. Perényi régibb bűneihez, hogy Eger várát jogtalanul megszállotta, Patakon több úrral titkos szövetséget kötött, most még a törökkel való titkos czimboraság vádja járult. Perényi nem titkolta a törökkel való érintkezést, sőt a király érdekében iparkodott Bali bég útján a budai állapotokról tájékozódást szerezni, de e mellett esküvel erősítette, „hogy ha a török egész birtokát neki adná, még akkor sem tenne Istene, királya és hazája ellen.”
40) Országgyül. Eml. II. 306.
42) Engel: Geschichte des Ung. Reichec II. 70.
A táborban levő urakra Perényi hirtelen elfogatása villámcsapásként hatott. Thurzó Elek le akart köszönni helytartói állásáról, az urak félelmükben a táborból hazasiettek, Erdélyben is nagy volt a forrongás. Ferdinánd külön levélben nyugtatta meg a rendeket, hogy nincs mitől félniök, csak Perényit sújtotta haragja, a ki olyan terveket szőtt, melyek az országot és az egész kereszténységet fenyegették s hogy bűnösségére nézve a „legkétségbevonhatatlanabb bizonyítékokkal” rendelkezik. Ferdinánd maga is belátta később, hogy Perényi nem volt áruló, de minthogy el volt fogva, szabadságáért minél nagyobb árt kívánt tőle. Fogságában visszatartotta pörének húzás-halasztásával. A Perényivel szemben tanusított eljárás, hogy sem idegen bírák elé nem állították, sem hazai bíróság elé nem merték ügyét vinni, sokakban elégedetlenséget és Perényi tragikus sorsa iránt részvétet keltett. Azért, mikor a rendek az 1545: 53. és 54. t.-czikkben azt kérik, hogy fogadják el Perényi ajánlatait Eger vár visszabocsátása ügyében, a püspöki javakat a vár fenntartására fordítsák, Szarvaskővárát rombolják le és az egri várhoz csatolják annak javait, egyúttal az 55. t.-czikkben megemlékeznek a fogságban sínylődő Perényi Péterről is. Azt kívánják, hogy Perényit bocsássák szabadon, mert ő sem követett el többet és rosszabbat, mint Ferdinánd spanyol kapitányai. Az országgyűlés határozatainak azonban nem tudtak érvényt szerezni, Perényi börtönben maradt 1548-ig. Fogsága idején 1543–1548-ig Heves vármegyében szomorú esztendők voltak. A megye területén Perényi egri várnagya, Varkocs Tamás önhatalmúlag uralkodott, mellette még a felvidéki kapitányok, Serédy, Bebek dúlták, rabolták a vármegyét, a megyebeli nagybirtokosok elharácsolják a dikális adókat, birtokaikra be sem eresztik a királyi dikátort, a tiszántúli rész elszakadt a vármegye testétől, a „barátnak,” Fráter Györgynek kormányzósága alatt állott és 1544-től fogva a török is befészkelte magát a vármegye területére.
