A vármegye a törvényhozásban.
A vármegye a törvényhozásban.
Heves vármegye követei útján résztvett az országos törvényhozásban. Az 1527-i budai orszggyűlésen Heves vármegyét két követe: Zalóky Zsigmond és Bódy Mihály képviselték.28) Nevezetes az 1545:33 t.-czikk, mely a vármegyék felirati jogát biztosította. Ez századokon át megadta a ma is érvényes jogot, hogy a vármegyék a sérelmes törvények vagy rendeletek egészben való visszavonására vagy sérelmes pontjainak megváltoztatására bírják a kormányt. Ha ez nem sikerült, következett a „vis inertiae,” vagyis a kormányrendelet felvétele.
28) M. Országgy. Eml. I. 127.
A „vis inertiae”-t Heves vármegye többször az élelmi szerek természetbeni kiszolgáltatása és a közmunkák ügyében kísérlette meg, de a megye bizalmi emberei, tisztviselői ezért fogságba kerültek, így a vármegye mégis kénytelen volt az erőszaknak engedni. Heves vármegye résztvett több részletes felvidéki gyűlésen, melyeken a vármegyék az önvédelem czéljaira külön pótadókat szavaztak meg. E határozatokat a vármegye, miként a többi vármegyék analóg példáiból következtethetünk, mint saját belügyét, maga hajtotta végre. Heves vármegye követeit a XVII. századi országgyűléseken ismerjük. Bő utasításokat kaptak, azok szerint kellett eljárniok a felmerült ügyekben. Küldetésükről barátaikhoz intézett bizalmas levelekben s a megyéhez terjesztett hivatalos jelentéseikben számoltak be. Díjazásuk a vármegye terhe volt, napi díjukat megválasztásuk alkalmával a vármegye szabta meg. 1653-ban a napi díj 3 frt 60 dénár. 1655-ben 4 frt, 1662-ben 4 tallér volt.
