A zavargások megtorlása.
A zavargások megtorlása.
Ragály bemutatta ugyan az országgyűlésen a vármegye megbízólevelét, de mivel Torna vármegyében is megválasztották, a hevesi mandátumot a választásnak királyi leirattal történt megsemmisítése miatt visszaküldötte. Minthogy helyére a következő évi május 14-én egyhangú lelkesedéssel Almásy Károlyt – a meghiúsult választás ellenzéki alispánjelöltjét – kiáltották ki, a követválasztás ügye ekként lekerült a napirendről. (1833. év 1732. vmjkl. 1834. év 743. 605vmjkl., Szederkényi Hevesm. T. IV. 370.) De hátra volt még a fekete leves – a zavargások megtorlása. A november 4-én tartott közgyűlésen vették tudomásul a rendek, hogy a vizsgálat megejtésére báró Eötvös Ignácz sárosi főispán nyert megbizatást – királyi biztosi minőségben.
Az 1834. évi április 22-én tartott közgyűlésen csakugyan megjelent a királyi biztos s elrendelvén az április 16-án kelt királyi leirat felolvasását, jelezte, hogy gróf Keglevich és társai ellen büntető-pert, báró Bánffy Pál és társai ellen széksértési pert indíttatott meg. A delegált bíróság Kárász Miklós, a hétszemélyes tábla bírájának elnöklete alatt Bernáth András, Fejér István, Hellebronth László, Németh János, Pappszász György és Szalatnay János hevesi, Beniczky Ádám és Földváry Miklós pesti, Miskolczy Péter és Okolicsányi Péter borsodi, Bezerédy László és Czóbel László szabolcsi, végül Borhy László és Szontágh István nógrádi táblabírákból állott, az ügyészi teendők pedig Perlaky Flóriánra hárultak. Ezen a gyűlésen különben az érsek-főispán Kállay visszalépése miatt – a rendek teljes egyetértésével – Dapsy Rafaelt helyettesítette, a másodalispáni tisztségre. A rendek hasztalan követelték, hogy rendes bíróság itélkezzék e perben, sikertelenül kérték a királytól a pertörlést, a delegált bíróság – sok huzavona után – 1837. évi szept. 20-án meghozta itéletét s Keglevichre, Pukyra 1/2 évi, Schneé Pálra 3 havi, Orczyra 1 havi fogságbüntetést mért, Imre Albertet és Csiky Sándort pedig széksértésért pénzbírságban marasztalta el. (1834. évi 1137., 1471., 1497. vmjkl., 1837. évi 2031. vmjkl.)
A Kúria itélete még szigorúbban hangzott: mind a 15 vádlott büntetését lényegesen felemelte, többi között Keglevichét 2 évre, Pukyét 1 évre, Orczyét 3/4 évre, Schneé Pálét 1 1/2 évre. A rendek azonban vonakodtak az ítéletet végrehajtani. Az újabb bonyodalmaknak Keglevich, Orczy, Puky és Beöthy akként vették elejét, hogy az 1838. évi január 15-iki közgyűlésen a büntetés kiállására vonatkozó készségüket jelentették. Az óriási összegű perköltséget is nagyobbára Keglevichnek kellett megfizetnie. A delegált bíróság Keglevichet hosszas perbenállásának betudása mellett felmentette, a királyi tábla 1 évi, a Kúria 1839. évi november 20-án kelt itéletében 1/2 évi fogságra itélte. (1841. év 272. vmjkl).
Szomorú világításban tünteti fel e per az akkori közállapotokat, a végletekig kiélesedett nemzeti irány, a szabadelvű haladás első vezérének: ezért törtek vesztére a kormány emberei, ezért kellett bűnhődnie. A rendek különben fényes elégtételt szolgáltattak neki: mihelyt haláláról értesültek – az utolsó rendi megyegyűlésen – nagy magasztalások között iktatták jegyzőkönyvbe hazafias érdemeit s Barabás festőművészszel megfestették a gyűlésterem számára életnagyságú arczképét. Ennek leleplezése Schneé főjegyző alkalmi beszéde kíséretében az 1849. évi június 15-iki gyűlésen történt.
Mig Keglevich és társai ellen a hajsza folyt, a vármegye rendeit sűrűn foglalkoztatták a követek országgyűlési jelentései. 1834. évben az úrbéri ügy alkotta a tanácskozás tárgyát. A vármegye idegenkedéssel fogadta a nemesség megadóztatásának eszméjét s legfeljebb annyit tartott megengedhetőnek, hogy csak azok a nemesek köteleztessenek a közteherviselésre, kik az alkotandó törvény életbelépte után telepednek úrbéres telkekre, míg a többiek az 1741 évi 8. és 1805. évi 1. t.-cz. oltalma alatt továbbra is mentesek legyenek az adózástól.
Az 1835. évi május 15–16. napjain tartott közgyűlésen a követek jelentései nyomán a bíróságokra vonatkozó javaslatokat vették tárgyalás alá s egyben utasították a követeket, hogy a szólásszabadság sérelmének jelentsék ki a kormány amaz intézkedését, hogy báró Wesselényi Miklóst Szatmár vármegye egyik közgyűlésén az örökváltság tárgyában mondott beszédeért hűtlenségi perbe fogta. Ugyanekkor – az 1825. évi követutasítással ellentétben – történelmi vonatkozásokban gazdag felirattal pártolták Eger város ama kérelmét, hogy a szab. kir. városok közé soroztassék.
