Theologia.
Theologia.
Szent István király uralkodása első éveiben alapította meg a nagykiterjedésű egri egyházmegyét. Mint mindenütt, valószínűleg itt is azonnal szervezték a káptalani iskolát. Egy 1234-ből való adat szerint ez évben Orbán volt az egri káptalan éneklő kanonokja. Olvasó kanonokról ekkor még nincs említés, de 1256-ban Tamás személyében már ilyet is találunk. Ezek a káptalani iskolának első nyomai. Midőn a káptalani közös élet megszünése után az 1309-iki budai zsinat a harmadik (1179.) és negyedik (1215.) lateráni zsinat késő visszhangjaként elrendeli, hogy a székesegyházak mellett a grammatika és logika, az érseki székhelyeken pedig az egyházjog tanítására alkalmas mester állíttassék, az egri iskolánál elég korán végrehajtották a határozatot. A XIV. század elején már nem a kanonokok tanítanak: 1319-ben Domonkos alolvasó (sublector) és Ferencz aléneklő (succentor) szerepel az egri iskolánál.
Héderváry László egri püspöknek 1493-ban kelt levele rendezi az alolvasó és aléneklő vitás fizetését. Az alolvasónak az olvasó-, az aléneklőnek az éneklőkanonok évenként két részletben tartozik 22 darab tiszta, igazi és törvényes súlyú aranyforintot fizetni és emellett régi gabona-, bor- és pecsétilletményüket is biztosították. A papok képzettségére nézve az esztergomi nemzeti zsinat, melyen Kilit egri püspök (1114–31) is résztvett, csak annyit írt elő, hogy teljesen tudatlanokat (idiotae), ne szenteljenek papokká. Az 1493-ban tartott esztergomi tartományi zsinat pedig csak ennyit kívánt a felszentelendőktől: Jól tudjanak olvasni és énekelni és az elemi dolgokban némi jártassággal rendelkezzenek. Egyedül a főesperesektől kívánja meg az 1279-iki budai zsinat, hogy az egyházjogban képzettek legyenek; ellenkező esetben valamelyik főiskolában kellett tanulmányaikat kiegészíteniök, mely idő alatt természetesen élvezhették egyházi javadalmukat. 1509-ben került ki sajtó alól Krakkóban az egri székesegyházi istenitiszteletet rendező Ordinarius, mely előírja, mily napokon kell a káptalani iskola növendékeinek a karban énekelni és az istenitiszteletnél segédkezniök. Többször meghatározza a ruhát is, melyet magukra kell venniök. Sajnos, a következő évtized viharai nagyon megviselték az iskolát. Mihelyt Verancsics elfoglalta az egri püspöki széket (1558), két tudós theológust nyert meg az egri iskolához tanárnak, 10–15 növendéknek saját udvarában adott ellátást. A káptalani iskola fennállott még 1583-ban is, de a theológiai oktatásról adatunk nincs.
Nagy szerepet játszik e korban az egyetemi oktatás. A tekintélyesebb állásokat, püspöki székeket oly egyénekkel töltötték be, a kik egyetemen végezték tanulmányaikat. A külföldi, bolognai, párisi, a páduai, viczenzai, az 1364-ben felállított krakkói, az 1365-ben megnyílt bécsi egyetemen szép számmal találhatók magyar ifjak, kik közül sok az egri egyházmegyéhez tartozott. Egyik-másik egyetemen több egri pap előkelő szerephez is jutott. Igy 1344 körül, egy János nevű egri pap volt a bolognai egyetem rektora; a bécsi egyetemen pedig Pioppius Dénes hittudor, egri prépost 1565-ben és 1567-ben a rektori, 1568-ban pedig a dékáni tisztet viselte. A XV. és XVI. század folyamán az egyetemi theológiai oktatás is erős hanyatlásnak indul.
A katholikus egyház történetében új korszakot nyit meg 1563 július 15-én a trienti egyetemes zsinat XXIII. ülése. Itt rendeli el az egyház, hogy minden püspök szemináriumot, papnevelőintézetet állítson egyházmegyéjében, hol leendő papjait taníttassa és egyházias életre nevelje.
Az egri egyházmegyében mostohán állott e korban a papnevelés ügye, Egert 1596-ban elfoglalta a török; a káptalan 1597-ben Kassára, innen 1613-ban Jászóra, az 1649. évi XXXVIII. t.-cz. értelmében pedig ismét Kassára költözött. Az egri egyházmegyének, a mint ezt a trienti zsinat kívánja, nem volt külön papnevelője, az egri püspök és az egri káptalan pedig nem volt abban az anyagi helyzetben, hogy akár Bécsben, akár Nagyszombatban, akár Rómában megfelelő számú theológust tudott volna eltartani.
Pázmány Péter 1627 szeptember 21-én Goldberger nevű előbbi tulajdonosáról Aranyhegynek nevezett bécsi házát használatra annak a püspöknek 352engedte át, a ki itt előbb el tud tartani legalább 15 papnövendéket. Lósy Imre, ki 1637-ben, négy évi egri püspöksége után, mint Pázmány utódja, az esztergomi érseki széket kapta meg, e házat az egri egyházmegye papnövendékeinek engedte át, mert Eger akkori püspöke, Lippay György (1637–42) legelőbb teljesítette az alapító feltételeit. Lippay 20 növendékre tervezte az aranyhegyi szemináriumot. Ellátásukat fedezte a Modor városnál kölcsön levő 16,000 forint tőke után járó 800 forint kamat, továbbá a jászóvári prépostság jövedelméből évi 2000 és az egri püspök saját jövedelméből megajánlott évi 800 forint. Ugyanolyan fegyelem és jezsuita elüljárók vezetése alatt éltek, mint a Pázmáneum növendékei, de másfajta ruhájuk volt, egymással nem érintkezhettek, csak ebédre és vacsorára jártak át a Pázmáneumba azon az ajtón, mely az egymás tőszomszédságában levő két épületet összekötötte. Lippay 1642-ben esztergomi érsek lett. Modor városa is kamat fejében csak 4 százalékot fizetett. Ebből a csekély összegre zsugorodott Lippay-alapítványból négy növendéket neveltetett az egri püspök a Pázmáneumban. A jelenlegi budapesti középponti papnevelő alapját is Lippay rakta le, midőn 1649-ben megalapította a nagyszombati egyetemes szemináriumot, mely a kispapok vörös reverendája miatt vörösek szemináriuma (seminarium rubrorum) nevet viselt. Fenesy György, 1687–99 között egri püspök, ki mint az esztergomi káptalan nagyprépostja és mint kinevezett csanádi püspök is Nagyszombatban lakott, alaposan ismerte s nagyrabecsülte a nagyszombati egyetemet és generalis szemináriumot. Ennek tudható be, hogy már 1687 augusztus 20-án Bécsből a nagyszombati egyetemes szemináriumba tette át a 640 forint évi jövedelmet hozó Lippay-alapítványt. Az egri egyházmegyének négy növendéke tanult belőle egészen 1777-ig, mikor Mária Terézia a nagyszombati egyetemet Budára helyezte. 1784-ig a budai papnevelőben, 1786-ig az egri, 1790-ig a pesti egyetemes szemináriumban tanult belőle négy növendék. 1790-ben azután Modor város 640 frt. évi kamatát, mely 4%-ot számítva, 16.000 forint tőkének felelt meg, az egri szemináriumba kebelezték.
Kisdy Benedek, Pázmány volt udvari papja, 1648–60-ig egri püspök, Kassán 1650-ben gimnáziumot szervezett, 1657 február 26-án Jászón kelt levele szerint pedig 60.000 forint fejedelmi alapítványnyal egyetemet alapított. 1660 június 21-én kiállított végrendelete szerint ugyancsak Kassán felállítandó szeminárium javára 30.000 forint készpénzt hagyományozott s e czélra rendelte a kassai jezsuita kollégiumtól mintegy kétszáz lépésre fekvő Mosdósi-házat, a gönyűi birtokrészszel együtt. Utóda Erdődi Pálffy Tamás (1660–69) 1665 június 4-én tényleg meg is nyitotta és a jezsuiták vezetésére bízta a szent Lászlóról nevezett Kisdy-papnevelőt (Seminarium S. Ladislai Kisdyanum), 10 növendékkel, egy elüljáróval és egy vagy két tanárral.
Pálffy 1666-ban a kassai szemináriumhoz csatolta a Milith György által alapított ungvári papnevelő alapjait. Briberi Milith György ugyanis 1638 november 13-án végrehajtott végrendelete szerint 200 forinton vett ungvári házát papnevelőintézetül a jezsuitáknak ajándékozta és 8 papnövendék és 12 világi tanuló eltartására nekik hagyományozta a zemplénvármegyei Volova falut, továbbá Ungvár mellett a Szerednye kishegyen levő nagyszőlőt s a zemplénvármegyei zombori szőlőt. E birtokokhoz még 1000 forintot csatolt, melyből a Homonnáról Ungvárra költöző jezsuiták, kikre papnevelője vezetését bízta, Radváncz faluban, Ungvár közelében egy nemesi kúriát vettek meg a hozzátartozó két szőlővel és szántóföldekkel. A kassai szemináriumban azonban a növendékek számát illetőleg nem lehetett eleget tenni Millith végső akaratának; a szőlők elpusztultak, a fekvő birtokok a nagy távolság miatt keveset jövedelmeztek s emiatt a Milith-alapítványból Kassán a papnevelőről vezetett Historia Domos szerint csak két klerikust és egy vagy két „úrfit” lehetett eltartani. Petheő István, kire Fenesy püspök a szeminárium vezetését bízta, e bajon úgy akart segíteni, hogy a volt ungvári papnevelő fekvő birtokait a zombori szőlő kivételével Barkóczy Ferencz zemplénvármegyei főispánnak adta el 3100 forintért, és az így befolyt összeget az 1694 augusztus 2-án megvásárolt csontosfalvi Szuhay-féle nemesi birtok árának fedezésére használta fel.
Az Abaúj vármegyében fekvő Hejcze falu eredetileg az egri püspökséghez tartozott. A XVI. és XVII. század zavarai azonban idegen kézre juttatták e jövedelmező javadalmat, s csak Pálffy Tamás püspök váltotta azt vissza a 353Rákóczy- és Thököly-családtól 1668-ban 30,400 forinton és királyi jóváhagyással azonnal a kassai szemináriumnak ajándékozta. Jövedelméből a szemináriumnak körülbelül 12 kispapot kellett nevelnie. – A kassai szemináriumhoz tartozott gróf Csáky István özvegyének, Mindszenti Krisztinának 1670-ben tett 10,000 forintos hagyománya is, melynek tőkéje 1790-ben, mikor az egri papnevelőhöz csatolták, 5166 forint 30 kr.-ra rúgott.
A XVII. század végén tehát az egri egyházmegyének mintegy 33 pap növendékére volt alapítvány. Kisdy alapítványából 10, Milithéből 2, Pálffyéból 12, Mindszentiéből 4 klerikus tanult, tehát kedvező számítás szerint 28 papjelöltet lehetett Kassán nevelni. Ezenkívül a nagyszombati egyetemes szemináriumban Lippay alapítványából 4, Simándy István erdélyi püspök leleszi és csornai prépost 2500 forintos alapítványából pedig egy egri növendék tanult. Évenként a legkedvezőbb számítás szerint tehát legfölebb 8–10 papot lehetett szentelni. Elenyésző szám a 11 megyét felölelő egri püspökség nagy papszükségletéhez.
Új fejezet kezdődik az egri papnevelésben Telekesy István egri püspökkel (1699–1715). Már 1700-ban rábírta kanonokjait, hogy a beéli három forrásról nevezett apátságról mondjanak le egy Egerben alapítandó szeminárium javára. A káptalannál elérve czélját, 1700 október 17-én Lipót királytól diplomát eszközölt ki, melyben a király a beéli apátságot összes birtokaival, jogaival együtt örök időkre és visszavonhatatlanul az egri szeminárium alapjára adományozza. A beéli apátsághoz tartozott ez időben a Borsod vármegyében levő Apátfalva, továbbá Ostoros, Uppony, Bóta, Mércse, Bánhorvát, Királd falvak és Kismező pusztaság. Az egész 216 1/4 jobbágytelkes (sessio) foglal magában. Azután 600 forintért megvette Svorcz (Körmöczy) Mátyás mészáros házát, mely Eger nyugati fala mellett feküdt, mintegy 20 lépésnyire a jezsuiták kollégiumától. Ebből fejlődött a szemináriumnak mai háromemeletes L alakú épülete, mely már kétszer is leégett: 1756-ban villámcsapás gyújtotta fel, 1800-ban pedig a nagy egri tűzvész hamvasztotta el. Telekesy 1709 augusztus 4-én kelt alapító-levele szerint a szemináriumnak ajándékozta a hatvani kapu alatt, a kettős maklári út közé eső Levini-telket, melyet 1500 forintért vett, továbbá a Szentmiklós-utczai belső egri malmot, amelyet a budai kamarai igazgatóságtól 400 forintért megszerezve, több mint 2000 forint költséggel újra építtetett. A papnevelőhöz csatolta végül az egri püspökségtől már régen eltulajdonított Harsányt és Kürth-pusztát, melyeket nehéz per útján 3000 forint költséggel visszaszerzett. Az intézet vezetésével egyik kanonokját bízta meg, kinek az apátság jövedelméből klerikust és két szolgát kellett eltartania.
E fekvő birtokokon kívül Késmárk és Lőcse sz. kir. városoknak kölcsönzött 28,000 forintját is a papnevelőnek adta, melynek évi 1400 forint kamatjából 200 forintot még két papnövendék eltartására, 150-et a papnevelő elüljárójának, 150-et az erkölcstant előadó jezsuita tanárnak, 700-at pedig 10 nemes ifjú eltartására rendelt, kik a papnövendékekkel közös fegyelem alatt, de a papi pályára lépés kötelezettsége nélkül a szemináriumban végezték tanulmányaikat; a hátralevő 200 forint kisebb kiadások fedezésére jutott.
Hogy a Levini-birtokot megkapta-e a szeminárium és ha igen, mikor veszítette el, nincs róla tudomásunk. Harsányt és Kürth pusztát Barkóczy Ferencz egri püspök (1745–61), lefizetvén érte a szeminárium javára a 3000 forint perköltséget, az egri püspökséghez visszacsatolta. A Szentmiklós-utczai egri malmot gróf Erdődy Gábor püspök (1715–44) 6%-tel kamatozó 1000 forintos kötelezvényért, – melyet 1781 márczius 15-én Esterházy püspök fizetett ki, – szintén a püspöki javakhoz csatolta. Mikor pedig 1763-ban a nemes ifjak konviktusát elválasztották a szemináriumtól és a Foglár-féle házba telepítették, s így meg kellett osztani Telekesy-alapítványát is, ezen a czímen 11,000 forintot kapott a szeminárium. Ezekhez még más nagylelkű pártfogók jótékonysága is járult, kiknek alapítványaival együtt fekvő birtokain kívül 90.940 rajnai forint és 55 kr. tőkével rendelkezett a szeminárium.
Barkóczy püspök 1760 márczius 28-án egyesítvén a kassai papnevelőt az egrivel, az előbbinek 73.997 rfrt. 32 kr. értékű javait is az egri szemináriumhoz csatolta. 1760 április 12-én érkezett meg Egerbe a 27 kassai növendék. Esterházy a Pálffy által papnevelés czéljaira adományozott Hejczét 1767 január 18-án 25.679 frt. 30 kr. összegért az egri püspökséghez, hová jogilag tartozott, visszacsatolta, 354a Kisdyanum többi birtokát pedig 13,151 frt. 32 kr.-ért magához váltotta, ama kikötéssel, hogy halála után minden kötelezettség nélkül az egri papnevelőre ismét visszaszálljon. A mi 1800 január 22-én tényleg meg is történt.
Ugyancsak Esterházy a generáli szemináriumok megszünése és a kommasszált szemináriumi javak felosztása után Egerbe hozta az eredetileg nagyszombati egyetemes papnevelőhöz tartozó Lippay- (16.000 frt), Simándy- (2500) és Püspöky-alapíványt. Ez utóbbit egy egri növendék eltartására Püspöky András egri kanonok tette 1743-ban. Értéke 3000 frt, melyhez az alapító 7 év múlva még 600 forintot csatolt. A régi nagyszombati szemináriumból Egerbe áthozott tőkének tehát 22.100 frt. volt az értéke.
E különböző alapítványok összege 186,692 rajnai frt. 17 kr., mely tőke különböző birtokokba volt fektetve (Sáta, Szentmárton, Sirok, szaduri szőlő stb.), részint zálogképen, részint megvételi ár fejében. Az ügyes és szakavatott gazdálkodás a szemináriumot abba a kedvező helyzetbe hozta, hogy a papnevelő az 1804. évi számadás szerint eredeti ingatlanain kívül tényleg 227,462 rajnai frt. 39 2/3 kr. értékű birtok felett rendelkezett, tehát 40,770 frt. 22 2/3 kr. volt a vagyoni gyarapodása.
Hatalmas és gazdag volt tehát az egri szeminárium. 1804-ben azonban az egri egyházmegye érseki rangra emeltetvén, területéből kihasíttattak a kassai és szatmári püspökségek. Mindkét helyen papnevelőt is állítottak fel, tehát az 1804 márczius 23-án kelt királyi irat értelmében az egri papnevelő javait is fel kellett osztani. Az egri szeminárium birtokában tőkéjéből csak 66,749 frt. és 4 1/2 kr. maradt, és birtokai jövedelméből is évenként a kassai szemináriumnak 6292, a szatmárinak pedig 1806 rajnai forintot és 09 krajczárt kellett adnia.
A Lipót-Telekesy-papnevelő kispapjainak belépésük után három hónappal eskü alatt kellett megígérniök, hogy 1. pontosan be fogják tartani az intézeti törvényeket, 2. föllebbvalóik tetszése szerint bármikor pappá szenteltetik magukat; 3. kilépés esetén megtérítik a rájuk fordított költségeket; 4. felszenteltetésük után legalább három évig az egri egyházmegyében maradnak. Eleinte csak egy theológiai tanár volt, ki az erkölcstan és gyakorlati lelkipásztorságtan köréből adta elő a legszükségesebbeket. Nagy volt a paphiány, alaposabb tanításra nem lehetett sok időt fordítani. 1719-ben már másik tanár is van: a professor controversiarum, ki a vitás hittételeket magyarázta. 1740-ben pedig Foglár György kanonok 2500 forintos alapítványt tett, melynek kamata az egyházjogot előadó jezsuita tanár fizetésére fordíttatott. A theológiai tanfolyam, melyet a Telekesy-szeminárium növendékei egy félszázadig a szomszéd jezsuita kollégiumban hallgattak, eleinte egy, később két, majd az 1733 márczius hó 7-én kelt királyi rendelet hatása alatt három évből állott. Feltünő dolog, hogy e korban a papság szellemi kiképeztetésének módozatairól is a király intézkedik. A királyi főkegyúri jog túltengésének egyik jelensége ez, bár az 1548. évi 6. t.-cz. a papnövendékek oktatását kizárólag a püspökök ügyének tekinti.
Jelentős változást eszközölt a theológiai tanítás terén Barkóczy püspök. Az egri egyházmegye papnövendékeit nemcsak Rómában, Nagyszombatban, Kassán, hanem egészen 1754-ig Egerben is a jezsuiták tanították. A theológiai tanárság így el lévén zárva az egri egyházmegye papjaitól, semmi sem biztatta és ösztökélte őket a theológiának alaposabb és mélyrehatóbb tanulmányozására. Ezen a bajon akar segíteni és bizonyára az akkor már erősen jezsuita-ellenessé változó korszellem hatása alatt is cselekszik Barkóczy, midőn 1754-ben egyházmegyei papokra bízza a theológia tanítását.
Ugyanő megreformálja a tanrendet is. Mária Terézia alatt udvari orvosának, Van Swieten Gerőnek kezében futottak össze az oktatásügy reformjának szálai. A császárnő gróf Trautson bécsi érseket és Debiel Lajos jezsuitát bízta meg a theológiai oktatás reform-tervezetének elkészítésével. Előterjesztésüket Mária Terézia elfogadta és örökös tartományaiban 1752-től kezdve kötelezővé tette. E reform hatása alatt áll Barkóczy, midőn megalapítja és 1754 november 5-én nagy ünnepségek között megnyitja az egri püspöki iskolát.
Barkóczy az új iskolához négy tanárt nevezett ki. Az első a dogmatikus theológiának spekulatív, a második erkölcstani részét adta elő; a harmadik a kánonjogot, az egyházi szertartásokat és egyháztörténelmet, a negyedik pedig a szentírás magyarázatát és az egyházi szónoklatot tanította. Mindegyik tanár az összes növendékek előtt egy órát tartott naponként és négyéves cziklusokban 355fejezte be a tananyagot. A theológia tehát négy évig tartott. Az előadások november elején kezdődtek és a tanév két félévre oszlott. Úgy a téli, mint a nyári félév végén kötelező havi vitatkozások voltak hivatva bemutatni tanulmányaikban tett előhaladásukat. Az előadásokat eleinte néhai Kiss János nagyprépost házában, 1767-től a Foglár-féle házban, az 1774–75. tanévtől kezdve pedig a liczeumban hallgatták a theológusok. 1757-től, a héber, 1763-tól pedig a görög nyelv is a kötelező tárgyak sorában foglalt helyet. 1769-től az egészségtan fontosabb részeivel is megismertetik a növendékeket.
Esterházy püspök 1772 szeptember 7-én a négyévi theológián kívül, melyen a fent elsorolt főtárgyakat hallgatták, egy évig tartó studium candidaturae-t, előkészítő iskolát szervezett; tárgyai az egyháztörténelem, héber és görög nyelv és egyházi szónoklattan. A görög rítusú növendékek kedveért a candidaturán előadták még a rutén és oláh nyelveket és magyarázták a keleti egyházak szertartásait. Az egri püspöki iskolának fénykorát alkotják ezek az évek. Vagyonilag gazdag a papnevelő és folytonosan gyarapodik, növendékeinek száma pedig az ötéves theológiai kurzuson 86, a kétévi filozófián 19, tehát összesen 105 papnövendék. II. József császár rendelete egy csapásra megsemmisítette az összes egyházmegyei és szerzetes theológiai iskolákat és helyettük három helyen, Pozsonyban, Egerben és Zágrábban állított fel egyetemes szemináriumot. A fejedelem 1200-ban állapította meg a magyar szerzetes- és papnövendékek számát; a helytartótanács tervezete szerint közülük 367 Egerben folytatta volna tanulmányait. Egerben tanultak az egri egyházmegyei, a görög szertartású és szerzetes papnövendékek. De már az első tanévben, 1784–85-ben csak 214 egri növendék volt. A császári szemináriumok siralmas állapota miatt ez a szám is rohamosan csökkent, úgy hogy mikor a generális szemináriumok kétévi fennállása után II. József az egri és zágrábi papnevelőt egyesítette és Pestre helyezte (1786 november 6-án nyílt meg), 300-ra sem rugott a papnövendékek száma. 1790-ben a császár halála véget vetett ugyan ez önkényes intézkedésnek, de káros hatását még évtizedek múlva is észre lehetett venni a papság soraiban.
Az egri püspöki iskola növendékei 1780 óta két teremben hallgatták az előadásokat; ezt a beosztást állították vissza 1790-ben is. Négy évből állott ugyan a theológiai tanfolyam, de az egyes tárgyak csak minden második évben adatván elő, együtt hallgatták az előadásokat az első- és másod-, valamint a harmad- és negyedévesek. Ugyanaz a tanára volt az ó- és újszövetségi szentírásnak, az alapvető és ágazatos hittannak, az erkölcstannak és lelkipásztorságtannak, az egyháztörténelemnek és kánonjognak. E rendszer maradt érvényben egészen 1890 június 4-ig, a mikor Samassa József dr. egri érsek a jelenlegi tanrendet hozta be. E rendszer értelmében az egyházjognak és történelemnek, valamint az ágazatos és alapvető hittannak közös tanára van. Az egyházjog és ágazatos hittan a két felső, az egyháztörténelem és alapvető hittan a két alsó éven adatik elő heti 9 órában, évenként váltakozó kurzusban. Minden évben előadatik: a IV. theológiai osztályban a lelkipásztorságtan (heti 9), tanítástan és módszertan (2); a III.-ban az erkölcstan (9), a neveléstan (2); a II.-ban az újszövetségi (9), az I.-ben az ószövetségi szentírás és zsidónyelv (9 óra). Közösen hallgatják még a IV. és III. évesek a közegészségtant (1), az I. és II. évesek a keresztény bölcseletet heti 2 és latin nyelvet heti 1 órában.
A papnövendékek körében több egyesület virágzik. Az 1835-ben alakult Egyházirodalmi Társulat, az 1894-ben szervezett Szónoki Iskola, valamint a Szent-Imre Szavaló-Kör. A két előbbi némi tőkével is rendelkezik. Az egyházirodalmi társulatban felolvasások, tagsági dolgozatoknak, pályaműveknek bírálatai, újabban szabad előadások szerepelnek programmpontokként. Az utóbbi kettőben pedig beszédek, szavalatok hangzanak el. Itt versenyszavazatok és szentbeszéd-pályázatok, ott tudományos pályatételek tartják ébren az önkéntes tagok munkakedvét. Van azután a növendékeknek Zenélő-társulatuk, kényelmes szórakozóteremmel bíró Társalgójuk és Énekkaruk.
A klerikusok száma az 1909–910. tanév elején: 58 theológus és 23 VII., illetőleg VIII. o. gimnazista. Azonkívül az intézetnek két növendéke a budapesti központi papnevelőben, 1 a bécsi Pázmáneumban, 3 az innsbrucki theológiai Konviktusban, 1 pedig a római Collegio Germanico ed Ungarico-ban szerzi meg a magasabb kiképeztetést.
