Bartalos Gyula.
Bartalos Gyula.
Bartalos Gyula (Bogyai), 1839-ben született. 1854-ben az egri papnevelőintézetbe lépett s még kispap-korában megismerkedett Mindszentyvel, ki jóakarólag buzdította irodalmi tanulmányainak folytatására. És a tollat nem is pihentette azóta. 1861-ben szentelték föl, de meg-megújuló betegeskedése, mely ellen Olaszországban is hosszabb ideig keresett gyógyulást, alkalmatlanná tette az egyházmegyei külső szolgálatra s midőn 1879-ben Rómából visszatért, a tudós és lelkes papot érseke hamarosan a szeminárium lelki igazgatójává tette s hitoktatónak nevezte ki. Azonban egészsége újra megromlott és fellázadt, ismét nyugalmat kívánt. Jelenleg mint főszékesegyházi gyóntató és sekrestye-igazgató folytatja a telkek gondozását és sokirányú irodalmi munkásságát, melynek elismeréseül 1909-ben a király az egri főkáptalan tiszteletbeli kanonokjává nevezte ki.
Munkássága: Műveli a szépirodalmat: költeményei nagyrészt a Magyar Államban, Kath. Hetilap, Eger s Egri Híradó cz. lapokban jelentek meg. Irt négy vallásos színművet is: Betlehem, Két menyasszony, Rózsa és liliom s Elmúlt az éj, feljött a nap czímen. Római tartózkodása sok leírásának s tárczaczikkének szolgáltatott anyagot. A Religióban és Egri Egyhm. Közlönyben számos egyházpolitikai, egyházjogi és szertartási értekezése jelent meg, de legnagyobb méltánylást szerzett régiségtani kutatásaival. Idevágó munkái pl. Eger vidékének történetírás előtti emlékei, Felső-Tárkány, a Hun-avar gátak, Eger vidéki kaptárkövek és barlangok stb., melyeknek egy része az Archaeologiai Értesítőben jelent meg. Az egri vár Dobó-sírjában elhelyezett honfoglaláskori ősök csontjainak megtalálása is az ő érdeme. Lakásán értékes régészeti gyüjteményt rendezett be kutatásai eredményeképen, mely méltán nevezhető a Hevesvármegyei múzeum alapjának.
