Bródy Sándor.
Bródy Sándor.
Bródy Sándor. Az újabb elbeszélő irodalom egyik legtekintélyesebb munkása. 1863-ban szül. Egerben. Korán az irodalomra szánta magát. Egyideig Kolozsvárt volt szerkesztője az Erdélyi Híradónak, melyben a Két szőke asszony cz. regénye jelent meg. Dolgozott még az Erdélyi Képes Ujságba s a Magyarságba is. 1890-ben Budapestre ment a Magyar Hírlaphoz, azóta különféle ujságoknak írja elbeszéléseit s regényeit. Már 1882 óta jelentek meg munkái a jelesebb szépirodalmi lapokban s azóta legolvasottabb reményíróink közé emelkedett. Elbeszéléseit Nyomor, Emberek, Színészvér stb. czímen adta ki. Ismertebb regényei: Fauszt orvos, Don Quixote kisasszony, Az ezüst kecske, Erzsébet dajka, Hófehérke, Egy rossz asszony természetrajza, A nap lovagja, Tündér Ilona stb. Műveiben a franczia naturalizmus tanítványaként mutatkozik be. Szereti az életnek, a társadalomnak sötét oldalait reálisztikusan festeni. Az életnek túlságos sötét színben való látása egyízben már életkedvét is aláásta és fegyvert fogott maga ellen, de kiépült sebéből. Regényei elmaradhatatlan jelenségei az irodalom újabb fejlődésének. Invencziója termékeny, előadása érdekes. A népéletet néha ferde világításban mutatja be (Erzsébet dajka), történelmi nagyjaink nimbuszát, is meg-megczibálja (Királyidillek), a mai társadalom visszaéléseit czélzatos élességgel állítja be (Tanítónő). Érdekes vállalkozása volt az ú. n. Fehér könyv-sorozat, melynek tizenegy kötetét – a legkülönbözőbb tárgyi tartalommal – ő maga írta és a Jövendő cz. hetilap. Legutóbb Tanítónő cz. életképét Berlinben is előadták. Van egy-két ifjúsági regénye is, pl. Az egri diákok, melyeknek üde hangja és felfogása erősen elüt a többi munkáitól.
