Jabloniczky Ignácz.
Jabloniczky Ignácz.
Jabloniczky (Jablanszky) Ignácz, hirlapíró, később tanító, szül. 1808-ban, Egerben. Nagyon hányatott életű ember volt. Nagyváradon kispapnak állott be, de a pesti szemináriumból kilépett s nevelő lett a Zichy családnál. Így alkalma volt Európa nagy részét beutazni. 1839-ben Pestre költözött s gróf Dessewffy Aurél titkárává s a Világ munkatársává tette. Ekkor ismerkedett meg a homöopathiával s elhatározta, hogy Teheránba megy orvosnak, de csak Konstantinápolyig jutott el. Mikor megindult a szabadságharcz, visszajött s honvédnak állt s nevezetes szolgálatokat tett a hadügyi kormánynak. Világos után Törökországban keresett menedéket s előbbi összeköttetéseit felhasználva, nagy hasznára lett bujdosóinknak. Őt azonban a honvágy hazahozta. Egyideig csak ki tudta kerülni a hatalom kutató kezét, de végre is 1852-ben elfogták s négy kemény évet raboskodott Josefstadtban. 1855-ben kiszabadult s Egerbe jutott, hol fényesen kiállván a tanítói vizsgát, egyik külvárosi (a czifrahóstyai) iskolában kapott állást. Itt végezte be hányatott életét 1861-ben.
Munkái: A Regélőben (1839), az Életképekben (1848) jelentek meg. Egy évig (1841–42) szerkesztette a Világ-ot. Hírlapi czikkeit könyvalakban is kiadta: Adatok átalakítási első mozgalmaink történetéhez, Pest, 1842. – Hátrahagyott iratai között tömérdek idegen nyelvekből fordított imát találtak.
