Kovács Mihály.
Kovács Mihály.
Kovács Mihály, akadémiai képíró. A magyar képírás első úttörői közül való, kinek nevét ugyan elfeledte az utókor, pedig sok beszédes emléket hagyott hátra. Egyszerű halászgyereknek született Tiszaabádon, 1819-ben. Báró Orczy László neveltette s taníttatta s a pesti rajziskola elvégzése után Dannhauser híres bécsi mesteriskolájába küldte. Innen az olasz művészek tanulmányozására előbb Velenczébe, utóbb Flórenczbe s innen Pisába ment pártfogója költségével. Olaszországot a hírneves magyar festővel, Markó Károlylyal járta be s Rómában az ő révén kora legismertebb szobrászaival s festőivel kötött barátságot. 1848-ban hazajött, hogy művészetét hazájának szentelje s Pesten telepedett meg. De a pesti viszonyok annyira nem kedveztek a művészetnek, hogy fájó szívvel bár, kenyerét s hírnevét megszerezni, külföldre akart vándorolni. Eljött Egerbe, hogy jó barátaitól elbúcsúzzék. De az egriek, főkép az egyháziak, a háborús nehéz idők s a nagy pénzveszteség mellett is annyi megrendeléssel halmozták el, hogy nemcsak külföldi útjáról mondott le, hanem lakóhelyül is Egert választotta. Sorra kerülnek ki ecsetje alól a legszebb oltárképek (Szent Domokos Szentdomokosra, a Fájdalmas Szűz Derecskére, Szent Péter és Pál Kálba, Nep. Szent János Ludasra stb.) és az egri meczénások termeit díszítő egyéb művei. Tárkányinak gyönyörű Krisztusfőt festett, Ferenczy kanonoknak Szent Józsefet, Kovács prépostnak IX. Pius arczképét stb. Az Olasz nő a Nemzeti Múzeum, Szent Márk tetemeinek átadása a velenczeieknek a bécsi Belvedere képtárában kapott helyet. Itthon legismertebb fénynyomatok útján országszerte elterjedt képe: Árpád emeltetése. Magyar tárgyú művei még Perényiné, Dobó, Lehel kürtje stb. Egri jóakaróinak s barátainak elhunyta után Budapestre költözött s ott halt meg 1892-ben.
