Pájer Antal.
Pájer Antal.
Pájer Antal. 1817 május 20-án szül. Makláron. 1835-ben lett kispap. 1842-ben fölszentelték, ekkor Brezovay József hevesvármegyei első alispán házához 394ment nevelőnek, de néhány hó múltán Füzesabonyban lett káplán s innét 1844-ben főszékesegyházi hitszónok. Négy évig a tanítóképzőben is tanított, míg végre Tiszabábolnára került lelkésznek. Innen Tiszafüredre, 1862-ben pedig Jászapátiba költözött, itt működött élete végeig. 1855-ben már esperes, 1865-ben pedig a király apáttá nevezte ki. Meghalt Budapesten, 1881-ben, hová gyógyulást ment keresni. – Az irodalom terén 1836-tól kezdve folyton működött. Isten, szűz Mária, a haza, s a szülőföld szeretete csendül meg dalaiban az 1850-es évek költészetének kissé szentimentális, de viszontérzést keltő hangján. Megnyílt előtte az Atheneum (1840), sőt még előbb a Szemlélő, rajzolatok, Koszorú stb. cz. zsebkönyvek tették ismertté nevét. Korának valamennyi szépirodalmi lapjába dolgozott.
Munkái: Pájer Antal versei, Pest, 1847. – Villámok, u. o. 1854. – Szent lant, u. o. 1857. – Orgona-virágok, 1858. – Hattyúdalok (a M. Sionban), 1877.
