Szabó Ignácz.
Szabó Ignácz.
Szabó Ignácz. Eger városnak évtizedeken keresztül közismert Náczi bácsija. Nemzedékek kerültek ki iskolájából. Szül. 1832-ben, Egerben. Épen elvégezte középiskoláit, mikor a szabadságharcz kitört s beállt Bem seregébe. Azután tanár lett s 1858-ban elfoglalta katedráját az egri gimnáziumban. A tanügyet 35 esztendeig szolgálta. 1893-ban ment nyugalomba. Univerzális ember volt: a hittantól kezdve tanított minden tárgyat. Az 1870-es években a bölcselet magántanára volt az egri jogakadémián. 1896-ban a Sz. István-Társulat választotta irod. osztályának tagjai sorába. – Nem pihent még a nyugalomban sem: Eger város irattárát rendezgette haláláig, 1900 július 2-ig.
Irodalmi működése: 1853-ban Szabó Náczi név alatt Vahot Imre és Vas Gereben lapjaiban, a Hölgyfutárban, Szépirod. albumban, Kalauzban; később a Fővárosi Lapokban, a Budapesti Hölgydivatlapban stb. jelentek meg versei és elbeszélései. – Majd a 48-as történetek elevenültek meg tollán, majd Vitkovics érdemeit méltatja, majd geográfiai s filozófiai czikkeket ír a főgimn. Értesítőjébe. – Az Eger cz. lapot 1872–78-ig s ismét 88-től 96-ig szerkesztette. – Összeállította az Egri Irók Albumát (1861). – Egy évig szerkesztője az Egri Postának is (1863–64.) – Tankönyvei: A földisme alapvonalai (1861). – Az ásványország természetrajza (1864). – Természettani földrajz könyve (1869). – Logika, vagy gondolkodástan (1874). – Tudományos művei: A lég, népszerű légtünettan (1874). – Lélektani képek (1881). – A föld alatt (1882). – Elbeszélései: Élet és történet (1861). – Az erki pap (1883). – A zenéhez is értett: Egri lant, vegyes kardalok (1887) stb. – Utolsó munkája: Eger város múltjából, korrajzok, 1898. – Kéziratban maradt két operettfordítása, melyeket Kassán elő is adtak (1869 és 73-ban): Midas király fülei és Zilda.
