Szvorényi József.
Szvorényi József.
Szvorényi József. A magyar nyelvészeti és pedagógiai irodalom úttörője, született 1816 július 5-én. Kisfaludy Auróráival már diákkorában megismerkedett, s az ott olvasott minták szerint maga is próbálkozott a költészet terén; de még buzgóbban folytatta kisérleteit a szeminárium magyar iskolájában, melynek 1835-ben egyik alapítója volt. Ugyancsak ez évben jelennek meg első zsengéi, néhány lírai s elb. költeménye a Honművész lapjain, Romvay álnév alatt. 1837 nyarán Pájer Antallal s még két más társával utazni ment, hogy tapasztalatait növelje. Buda és Bécs megtekintése után a dunántúli városokat járták be; megfordultak Zirczen is, a cziszterczi rend anyakolostorában. Ez a látogatás fordulópont volt életében. 1838-ban átlépett a cziszterczi-rendbe. Zirczen töltött novicziusi éve alatt Megelégedésünk alapjáról cz. vallásos értekezést küldött az Anastasiába. 1839-ben már a székesfehérvári gimnázium tanára, 1840-ben fogadalmat tesz és fölszentelik. Régi nyelvészeti gyűjteményeinek rendezgetésével foglalkozott épen, midőn 1843-ban a magyar tudós-társaság a magyar ékes szókötésre pályázatot hirdetett. Összeállította a már kész anyagot s Magyar ékesszókötés czímű pályamunkájával, mely 1846-ban jelent meg, nemcsak a 100 arany s az ezüst bilikom pályadíjat nyerte meg, hanem a tudós világ becsülését is. Munkája az alig 30 éves tudósnak utat nyitott az akadémiába, mely még az évben levelező-tagjául választotta. Beköszöntőjét az 1847-i nagygyűlésen tartotta meg: A magyar közmondások és példabeszédek szelleme és vegyes elemeiről cz. értekezésével. 1851-ben Egerben találjuk. Itt írja meg A régi Fejérvár és altemplomai cz. régészeti értekezését. Az egri gimnázium vázlatos történetét s Ékesszólástan czímmel pályamunkáját iskolai könyvvé dolgozta át. Közben egy-egy czikket ír a Divatcsarnok, Családi Lapok stb. számára. 1851-ben írja meg A classica litteratura, vagy a görög és a római remekirodalom történetét s 1853-ban főkép a női olvasóközönség számára kiadja bölcselmi leveleit, az Örökzöldeket. Ez Pájer, az ott fürdőző Szemere Pál, kik élénk összeköttetésben állnak az irodalom magyar tudományos műszótár szerkesztése czéljából. Ekkor rendezte sajtó alá a középiskolák alsó osztályai számára szerkesztett négy kötetnyi Olvasmányait is. 1867-ben az egri gimn. igazgatóját, Juhász Norbertet a kassai tankerület főigazgatójává nevezte ki a király. Örökébe Sz. lépett. 1867-ben jelentek meg a Magyar irodalmi szemelvények, 1869-ben A magyar nemzeti irodalom rövid ismertetése, 1871-ben az elméleti és gyakorlati nyelvkönyv és 1873-ban A magyar irod. tanulmányok kézi könyve cz. munkái. Az akadémián Árvay Gergely, Tárkányi Béla s Danielik János fölött mondott emlékbeszédeket. Ő honosította meg intézetében az irodalmi matinékat. Utolsó nagyobb munkái Vitkovics Mihálynak és Szemere Pálnak életrajza s munkáiknak kiadása. 1886-ban a király a Ferencz József-rend lovagkeresztjével, az Akadémia pedig tiszteleti tagsággal tüntette ki. 1892-ben a kir. főigazgatói czímet kapta, 1893 deczember 11-én meghalt.
