Története.
Története.
A hunok idejében kezdődik a Kócsiszigetnek s így a mai Tiszafürednek is tulajdonképeni történelme és történelmi jelentősége. A hunok, a mennyire csak a történelmi kutatás, különösen Tariczky Endre tiszafüredi róm. kath. plebános régészeti kutatásai és a sziget különböző pontjainak ősidők óta dívó elnevezései mutatják, a „drugmai”, dorogmai réven átkelve, itt és a sziget délkeleti szomszédságában a mai napig is „Zelemér-föld”-nek nevezett területen ütöttek szállást „s ezen a területen épült föl Etellaka, a hunok székhelye is.” (Révész Imre: Etellaka) Később az avarok idejében ezeknek is nagy telepük volt itt s ezekből az időkből származnak – az ásatások következtében kikerült leletekből megállapíthatólag – Tiszafüredet és a mai Kócsi-pusztát most is felismerhetőleg körülövező halomgyűrűk (köznyelven kunhalmok), melyeknek egyike-másika nagyságra még ma is 180felülmúlja a többi, részint természetes alakulású, részint mesterségesen alkotott halmokat s mai napig is szokásban lévő nevük egész világosan bizonyítja egykori rendeltetésüket, mint pl. a Földvár-halom és a tiszai átjárásoknál fekvő Őrhalmok, ú. n. Császárhalmok. Az avarok és hunok itt-tartózkodásának, egy-két irott kútforráson kívül, a nagymennyiségben felszínre került hun sírok, avar eszközök, fegyverek és lószerszám-vasak a bizonyítékai.
Hogy őseink a honfoglaláskor az avarokat itt találták, a kik Ohat vezérlete alatt egyesültek is a magyarokkal, erre nézve a Névtelen jegyző históriájában mely legrégibb magyar történelmi kútfő, azt találjuk írva, hogy Tass és Szabolcs „Árpád vezér kegyelméből egy Hohat nevű kun vitéznek nagy földet szereztek, melyet maradéka mostanig bír.” Ez a terület a Kócsi-szigeten, Tiszafüred és a debreczeni, hortobágyi puszta határszélén, mai napig is Ohat nevet visel. Őseink a honfoglaláskor kétségtelenül találtak itt rokonfajú népet és pedig minden valószinűség szerint avarokat, mert hiszen Kr. u. 819-ben még résztvesznek Ljudevity horvát főzsupán lázadásában és még 826-ból is van fenn II. Eugén pápának egy levele, melyet Tudun Kagánhoz a keresztény püspökségek visszaállítása érdekében írt, őseink pedig a 880-as évek végén már itt voltak.
A honfoglalás idejében a magyarok egyrésze, Tass és Szabolcs vezérlete alatt, a dorogmai révnél átkelve a Tiszán, innen indult a bihari hadjáratra. Itt tartózkodásuknak emlékét őrzi a Tiszafüred, Tiszaszőlős és Örvény között elterülő Csák-halom elnevezés, mely valószínűleg Tassnak, illetőleg Szabolcs fiának, Csáknak táborozási helyéről maradt fenn. Tass ugyanis, a mint táborának fekvése mutatja, az örvényi révnél, Szabolcs pedig a dorogmai révnél kelhetett át a Tiszán. Ezt bizonyítja különben az is, hogy előttük más népek is ezt az útat használták és hadak számára más alkalmas átkelő hely nem is volt a Tiszán lefelé. Az e vidéken való táborozásuk emlékét őrzi a Tariczky Endre tiszafüredi róm. kath. plebános kutatásai nyomán 1896-ban Tiszafüreden a város egyik terén, Tass és Szabolcs emlékére felállított emlékoszlop. Azokban a zivataros időkben, a mikben őseink a honfoglalás idejétől kezdve éltek, a Kócsi-szigeten, hol itt, hol ott épület helység, melyeknek helyét ma már csak egy-két kiásott rom jelzi. Legrégibb ezek közül Ohat, mely Balássy Ferencznek 1886. aug. 14-én a M. Tud. Akadémián tartott értekezése szerint 1219-ben apátság székhelye volt és mint falu, még 1583-ban is megvolt. A másik a tiszafüredi Kócsi-pusztán állott, de ennek neve nem ösmeretes, helyét a manapság Faluvéghalmának nevezett dombon még mindig látható templom-rom jelzi. Ez valószínűleg a tatárjárás idejében pusztult el és körülbelül a Hortobágyon ma romokban fekvő, szintén Balássy Ferencztől kikutatott, zámi apátsághoz tartozott.
Tiszafüred neve egészen az 1300-as évekig nem fordul elő írott kútfőkben, noha neve: „füred” régiségét mutatja, mert ősi nyelvünkön várost jelent. Tiszafüred eredetileg Szabolcs vármegyéhez tartozott. Balássy Ferencz írja, hogy 1333. körül nem lehetett valami népes helység, mivel a pápai tizedjegyzék sem a kemeji, sem a szabolcsi főesperesség plebániái között nem említi. Itt látjuk megemlítve Kócsot „Kwoch” és „Kwo” alakban, a szabolcsi főesperesi kerület plebániái között. Ebből következtethetünk arra, hogy ez talán az a község lehetett, melynek templom-romjai a faluvéghalmi Kócsi-tanyán ma még láthatók, de időközben elpusztulván, lakosai Tiszafüredbe olvadtak bele. Egy 1334. évi oklevélben Fyred villa néven fordul elő. A régi Tiszafüred ugyanott feküdt, hol ma, csakhogy akkor a Tisza jobb partján, ma pedig, a folyó meder változtatása miatt, annak balpartján. A hagyomány és régi írások szerint, melyeket 1864-ben a városi főjegyző, Dobozi, Pesty Frigyes akad. tagnak feldolgozás czéljából küldött írásaiban jelez, a tatárjárás idejében a lakosság a tatárok elől a Perehátra, túl a Tiszára (ma Szigethát Egyek felé) húzódott el. A régi templom is a Tisza jobb partján állott, de idővel a Tiszába omladozván, az újabbat, vagyis a mai ref. templomot, már beljebb építették.
