Történeti visszapillantás.
Történeti visszapillantás.
Selmeczbánya bányászatának történetét illetőleg Martiny I. bányatanácsos nyujt kimerítő tanulmányt. Arra nézve, hogy a bányászat Selmeczbányán és a környékén mely időben keletkezett, teljesen megbizható adatok nem állanak rendelkezésünkre, a mennyiben Selmeczbányára és bányamívelésére vonatkozólag írott adataink csak a későbbi időkből valók, a midőn a bányászat nemcsak javában folyt már, hanem egyes felhagyott bányák annak multjáról is tanúságot tehettek. Az alsómagyarországi bányavárosokról feltalálható legrégibb történeti adatokat Kachelmann János dolgozta fel. (Geschichte der Niederungarischen Beergstädte. Das Alter und die Schicksale des Ungarischen, zunächst Schemnitzer Bergbaues.) De ezeken kívül számos más műben akadunk értékes adatokra. A selmeczbányai bányaigazgatóság irattárában őrzött egyik legrégibb írás, a mely 1774. évből való és melynek szerzője megnevezve nincsen, azt vitatja, hogy régi iratok tanúsága szerint a selmeczbányai bányászat már Kr. e. 745-ben indúlt meg. Egyes erek fölfedezése, ez irat szerint, állítólag úgy történt, hogy valami Sebenitz nevű pásztor, midőn nyáját legeltette, két gyíkot látott egy sziklaüregből kijönni; a gyikok teste érczporral volt ellepve és csillogott, így a pásztort a sziklának fémtartalmára figyelmessé tették. Ennek tulajdonítják, hogy Selmeczbánya czímerében két gyík alakja van megörökítve. Nevét pedig a pásztor nevétől kapta a város, a melyből későbben Schemnitz, a mostani Selmeczbánya keletkezett.
Hogy a bányászkodás e vidéken, már a honfoglalás előtt is folyamatban volt, ez nemcsak azért valószínű, mert a quádok és vendek, a kiktől több helység neve is származik (pl. Windschacht, Wendshacht), bányamívelő népek voltak; de azért is, mert Péch szerint a magyarok és morvák, 953-ban szövetségesek, Csehországban Zdier és Csaszlau vidékét elfoglalták és ott tíz éven át bányákat míveltek és ez idő alatt onnan a magyarországi bányák mívelésére is küldtek embereket; csak nagy nehezen sikerült őket Csehországból Magyarországba visszakergetni és valószínű, hogy akkor sokan jöttek velük Selmeczbányára, Körmöczbányára és vidékére.
Selmeczbánya eredetileg nem ott épült, a hol jelenleg van, hanem fönt a hegyen, a Vörös-kút és Mihályakna között, a mely helyet a köznép most is Staro mesto-nak (régi város) nevez. Miután azonban a várost, 1433-ban a husziták és 1442-ben Rozgonyi egri érsek csapatai feldúlták és kirabolták, a következő évben (1443.) pedig a földrengés teljesen tönkre tette; a szláv lakosok a völgyben, a város jelenlegi helyén kezdtek építkezni, a hol már a II. József király uralkodása idejében épült Capella S. Nicolai de Wana nevü templom állott, a melyet 1275-ben, László király rendeletére, a dominikánus szerzetesekre bíztak, kik később kolostort építvén ide, azt 1536-ig lakták. A templomból a jelenlegi német templom, a kolostorból pedig a jelenlegi katholikus gimnázium lett. A következő évben felépült a Katalin-templom, a mostani tót templom; 1488-ban a városháza; 1498-ban az Anna-kápolna, a városháza mellett, és 1562-ben az Újvár épűlt.
Selmeczbányához eredetileg a következő helységek tartoztak: Gradt, Kehrling, Siglisberg, Schakill, Kohlback és Dilln (Bélabánya). 1352-ben azonban ezeket a sachsensteini várgróf, Zabonia László, erőszakkal magához ragadta. A király parancsára Selmeczbánya visszakapta ugyan a birtokait, de 1453-ban azok ismét a sachsensteini (saskői) várgróf, Kohler vagy Sáffár Péter tulajdonába jutottak, mi ellen a selmeczbányaiak 1467-ben és 1476-ban, Szt.-Benedeken óvást emeltek, de úgy látszik, siker nélkül. A városhoz később, a midőn az már mostani helyén terült el, négy község tartozott, u. m.: Hodrits (Hodrusbánya), Schittenberg (Banka), Fuxloch (Róna) és Steplitzhof (Stefultó), a melyek még most is a város külutczái.
157A bányamívelés már a régi város fennállása idejében is élénk lehetett, mert sűrűn vándoroltak ide idegen városokból és tartományokból bányamunkások, nevezetesen: Szászországból, Stájerországból, Alsó-Ausztriából és Morvaországból.
