Kemencze.
Kemencze.
Kemencze, a Cserna patak mellett fekvő magyar kisközség, 258 házzal és 1326 róm. kath. vallású lakossal; vasúti és táviró-állomása Ipolyság, postája helyben van. A vármegye egyik legrégibb községe, melynek első urául a Hunt nemzetséget ismerjük. A hagyomány szerint a Hunt családbeli Godó vetette meg a falu alapját, a ki ide várat is épített, melynek romjai a község körül elterülő erdőben ma is láthatók. Hogy a Huntok meddig maradtak e birtokukban, arról elágazók a vélemények; 52egyik forrás szerint a XIII. század végéig uralta e nemzetséget a község; az okleveles följegyzések szerint azonban már a XII. században része volt itt az esztergomi érsekségnek, miként az abból az iratból is kitünik, melylyel Márton érsek a falu dézsmáját, 1156-ban, az esztergomi káptalannak ajándékozta. A XII. század első felében II. Endre király a maga számára foglalta le a birtokot és azt zólyomi uradalmához csatolta, miről egy 1232. évi oklevél emlékezik meg. A XIII. század vége felé, 1283-ban Ladomér érsek határt járatott Kemenczén és e határjáró levél a ma is e néven ismert Bugyihó-hegyet, a Maros és a Kemencze patakokat is említi. 1291-ben III. Endre király Korponán kelt rendeletében bizonyos Ferencznek visszaadatta a János nevű birtokostól jogtalanul elfoglalt Kemencze földjét és Turi Péter fiával, Bensével, a ki királyi ember volt, kijelöltette a birtok határait. 1293-ban Ferencz a maga birtokrészét a sági konvent előtt hat márkáért Pásztói István comes fiának, Jánosnak, eladta. Ugyanez évben Pásztói István fiai: László, János és Miklós, az esztergomi érsek jobbágyainak okozott károk miatt, tizennégy rendbeli itéletben elmarasztaltatván, Ladomér esztergomi érsek nyerte el a birtokot, a melybe János mester, királyi udvari jegyző, iktatta be. Későbbi oklevél, 1319-ben, szintén az esztergomi érsekség birtokai közé sorolja Kemencze földjét; ettől fogva az egyház máig is megtartotta a birtokot. Kemencze a XVIII. század derekán kezdett jelentősebb szerepre emelkedni, a mikor földesura: gróf Esterházy Imre esztergomi érsek és gróf Koháry András, a vármegye főispánja, 1751-ben, közös megegyezéssel Kemenczén vármegyeházat építettek. Kis- és Nagy-Hontvármegyék rendei, negyvenkét éven át, évenként háromszor itt tartották közgyűléseiket, mígnem Kis-Hont 1802-ben Gömör vármegyébe olvadt. A kettős vármegye különválását nem sokkal élte túl a kemenczei megyeháza sem, mert 1806-ban leégett. Az épületromot 1858-ban az esztergomi érsek a kincstártól megvásárolta, újra lakhatóvá tette és uradalmi tisztjeit helyezte el benne. Kemencze község határában vadakban dús erdők terülnek el, a hova Mátyás király is gyakran ellátogatott, minek emlékét a Királyház nevű vadász- és juhászlak örökíti meg. Ettől a hajdani vadászkastélytól mintegy kilométernyire van a Királyné-pallaga, a hol, a hagyomány szerint, Beatrix királyné és udvarhölgyei sátrak alatt mulattak, míg a királyi férj az erdő vadját űzte. Mátyás király emlékét tartja fenn még a Király-kútja, a mely szintén közel esik ide. Jelenleg az esztergomi érsekségen kivül, Aczél Józsefnek van itt nagyobb birtoka. A község róm. kath. temploma Mária Terézia korában épült. Kemenczéhez tartoznak Aczél-puszta, Királyháza és Okolicsányi-puszták.
