Nagycsalomia.
Nagycsalomia.
Nagycsalomia, ipolymenti magyar kisközség, 140 házzal és 651 róm. kath. vallású lakossal; vasúti állomása Dejtáron, távirója Balassagyarmaton, postája helyben van. Körjegyzőségi székhely. 1244-ben IV. Béla király Szügyi de Ziud Obick (Ebeczk) fiának, Miklósnak, az Ipolynál levő Koarszag várát adományozván, a várbirtok egyik határául Ighazas-Chalamia községet jelöli meg. Az a templom, melyről a falut már akkor egyházasnak nevezték, a mult század derekán még fennállott, most azonban rom. A XIII. század végén Chalamya alakban akadunk a nevére abban az oklevélben, melylyel az esztergomi káptalan, 1291-ben, Both fia Benedek comes végrendeletét kiállította. A pápai tizedszedők 1332–37. évi jegyzéke Salonua és Salomia alakban emlékezik meg a helységről. a XV. században a királyné birtoka volt, még pedig előbb Cillei Borbála özvegy királynéé, a kitől utóbb Albert király 1439-ben a jószágot elvette és nejének, Erzsébet királynénak adta. A XVIII. század elején a Majthényi és Ráday családokat találjuk a birtokban; a mult század első felében gróf Teleki Augusztát uralta a falu. Jelenleg gróf Vay Gábornak, báró Majthényi Lászlónak, Gáspár Istvánnak, Méhes Józsefnek és Bolgár Jánosnak van birtoka, úgyszintén a két utóbbi birtokosnak egy-egy urilaka. A falubeli róm. kath. templom 1845-ben épült. A község lakosai hitelszövetkezetet tartanak fenn. Nagycsalomia határában vannak a Kapasz puszta, Mélyvölgy és Vörösharaszt majorok.
