Szalka.
Szalka.
Szalka, ipolymenti magyar kisközség, 331 házzal és 1730 róm. kath vallású lakossal; vasúti állomása és távirója Ipolypásztón, postája helyben van. Körjegyzőség székhelye, régi, mintegy négyszáz éves templommal és emeletes leányiskolával, a mely 1905-ben épült. A vármegye egyik legrégibb helysége, melynek nevével már 1252-ben találkozunk, a mikor Béla király innen vendégeket telepített Kiskeszibe és ott birtokkal ajándékozta meg a szalkaiakat. Határában régi földvár nyomai láthatók. Szalka az esztergomi érsekség régi birtoka. Ennek első nyomára 1274-ben akadunk, abban az oklevélben, melylyel a király más földekért cserébe, 63Benedek esztergomi érseknek Villa Zalkát adományozza. Azóta az érsekség mindvégig megtartotta birtokát. A török hódoltság korában sokat szenvedett Szalka lakossága; 1544. szeptember 9-én a falu mellett véres ütközet volt, melyben báró Nyáry Ferencz honti főispán, a nagysurányi és más vidéki helyőrségekkel, az esztergomi törökök 500 lovasát és közel 400 gyalogosát levágta. Az a halom, mely alatt az elesettek maradványai nyugszanak, ma is látható. Mária Terézia korában a község jelentősége emelkedett, a falu kiváltságokat nyert és középpontjává lett a környéknek. A falu oklevelei között ma is őriznek két vásárszabadalmat, a melyeket Mária Teréziától és I. Ferencz királytól kapott. Lakosainak száma, mely az utolsó népszámláláskor 1609-volt, máig 1730-ra emelkedett. Elősegíti a falu fejlődését az a pompás vashíd is, melyet az Ipolyon át, a falu mellett, 1902-ben építtetett az állam. Szalka községben született, 1842. augusztus 15-én, Csepreghy Ferencz, a kiváló népszínműíró.
