Kubinyi.
Kubinyi.
Kubinyi (Felsőkubini, Nagyolaszi és Deménfalvi). Ősrégi liptóvármegyei család, melynek első ismert őse Ite, vagy Ete, 1288-ban testvérével, Györkével, a Meskó család ősével, a revucsei birtokot szerzi Liptó vármegyében, melyet az unokák 1355-ben Lajos királylyal Felsőkubinért, Árva vármegyében, elcserélnek. II. Miklós fia, I. László, 1424-ben új adományt nyer Felsőkubinra. I. Lászlónak György nevű fiától hat unokája maradt, köztük II. László, a ki 1497-ben czímerlevelet nyer, továbbá Dániel, a ki 1526-ban Mohácsnál elesett, s kitől a nagyolaszi, valamint Máté (1535.), a kitől a deménfalvi főág származik. A család a XVII. század folyamán telepedett le a kishonti kerületben. Ezen ág megalapítója I. Mátyás (1637.), Liptó vármegye követe, a Nyusta-Klenócz és Tiszolcz helységekben levő birtokokat szerezte meg. A deménfalvi főágból III. János 1616–1652.) fia, II. Mihály (1653.) alapította a nyustyai idősebb vonalat, melyből Györgytől (1693–1721.), Hont vármegye alispánjától a család katholikus ága származik. A fenti Mátyás 81613–71.) fővonalát Ádám terjesztette tovább, kinek fiai közül Mihály (1693–1730.) a kóvári vonalból származott Ferencz (született 1836. Kóváron, meghalt 1903.) Kóváron volt birtokos, történetíró, a ki a deménfalvi ifjabb vonalból származó Miklóssal együtt a család történetét kiadta. Czímer: (1578.) jobbharánt hasított pajzs alsó kék mezejében zöld alapon, két magas szikla között kiemelkedő zöldfenyő alatt jobbra ugró, lihegő vad kecske, szarvai közt hatágú arany csillaggal. A felső vörös mezőben a baloldali felhőkből kinyúló pánczélos jobb kar kardot tart. Sisakdísz: nyilt fekete szárny közt kiemelkedő pajzsbeli vadkecske. Takarók: vörösezüst, kékarany.
