Rakovszky (Nagyrákói és Kelemenfalvi, illetőleg Nagyrákói és Nagyselmeczi). A Jeszen törzsből származó család, melynek nemességét III. László király 1204-ben megerősítette. Márton udvari káplán és testvére, László, a tatárjárás alatt tanúsított hűségükért 1245-ben a turóczvármegyei Rakov, vagy Zanasan földjét nyerték adományul. A leszármazás az 1410–1496. években élt Mátyástól hozható le, a ki Turócz vármegye alispánja volt. Ennek fia, Simon, blatniczai várkapitány, fia, György és István. György ágának azonban még a XVI. században magva szakadt. István négy fia: Albert, Miklós, Mátyás és Márton terjeszti tovább a családot, a kik a fenti György fiaival együtt 1561. augusztus 16-án czímeres nemeslevelet nyernek I. Ferdinánd királytól. A családot Albert fia, János, vezeti tovább. Utódai Péter és János a XVII. század második felében az ősi javakon megosztoztak, mely alkalommal Péter a turóczi, János pedig a liptóvármegyei birtokokat nyerte, a két testvértől származik a család jelenlegi virágzó két (turóczi és liptai) főága. Hont vármegyében a liptói ág szerzett birtokokat, a mely ág Nagyrákói és Nagyselmeczi előnévvel él. Jelenleg R. Béla cs. és kir. kamarás, követségi tanácsos, rendelkezési állományban, orsz. képviselő. Lontón és Bélen birtokos. Czímer: kékkel és aranynyal vágva. Felül aranyleveles koronából két oldalt egy-egy lefelé hajló fehér liliom közül kinövő pánczélos vitéz, jobbjában pallost, baljában zöld olajágat tartva, a pajzs belső sarkában arany nap, balról hatágú arany csillag; alul: hármas fehér sziklán vizszintes helyzetbe illesztett vörösrák. Sisakdisz: pajzsalak. Takarók: vörösezüst, kékarany