Simonyi.
Simonyi.
Simonyi.
Simonyi (Simonyi és Varsányi). Egyike azoknak a kevés családoknak, melyeknek nyomaira még a tatárjárást megelőző időben akadunk. Törzse Huba bán, kinek fia Péter és Márton 1196-ban nővérüket, Osanát kielégítik. Márton fia Simon comes 1220 táján a Nyitra folyó völgyében nagyobb kiterjedésű birtokot szerzett Bars vármegyében, melyet róla Simonynak neveztek el. Varsányi Simon comes fia, Adorján comes 1290-ben Gyerken négy ekényi földet örökölt Miklós esztergomi préposttól, melyet az esztergomi káptalan Kér birtokával cserélt el. 1294-ben testvérével, Simonnal együtt eladja Kér birtokot az ugyane törzsből származó Mortunus fia, Simon comes fiainak. Simon comes és fiai, Mihály, Mortunus, Ják, Péter és Phile (Füle) 1283-ban Magosmart birtokot nyerik. Ezek közül Ják Kereskényinek nevezi magát (1301.), Phile (1301–1303.) eladja Varsány, Niczk és Csány részeit a fentebb említett két testvérének, Mihálynak és Mártonnak. Simon fiai, Mortunus és Jákó, Smaragd comes panaszára, az ellene elkövetett hatalmaskodások miatt, Máté nádor és pozsonyi főispántól 1304. táján személyes bajvívásra köteleztetnek. A fenti Mihály (1301–1329), a ki Varsányinak, Simonyinak vagy Dobrainak írja magát, két fiút hagyott maa után, ezek Pál mester (1324–1351.) és Lőkös, a kik 1324-bn Radobiczát, Simonyt, Varsányt és Kért más birtokokkal egyetemben felosztják egymás között. Lőkös fiai közül István mester (1375.), Bars vármegye főispánja, 1392-ben Csánk és Kér birtokába kér beiktatást. Tőle származik az idősebb vagyis a twerdomeczi ág, míg testvérétől, Imrétől (1395–1418) az ifjabb, vagyis a varsányi ág. A varsányi ágból Simonyi Imre fiai, Miklós és Imre, 1411-ben új adományt nyertek Simon, Radobicza, Kis-Töre, Kereskény, Návoj, stb. birtokokra. Imre utódai a Varsányi családnevet vették fel. A család hontvármegyei ága III. Mihálytól (1620–1622.) származik, kinek két fia, János és Imre. Bars vármegye alispánja (1664–1878.) a család legnépesebb vonalát alapították. János (1642.) fia Imre (1646.), kinek utóda László, a ki az 1754–55. évi országos nemesi összeírásban Hont vármegye nemesei között előfordul, Varsányban volt birtokos. Fia: Miklós, Magyaradon bírt földesúri joggal. Fiai: Ferencz (szül. 1761., megh. 1833.) cs. és kir. kamarás, Deménden volt birtokos. József (szül 1771., meghalt 1826), az 1809. évi felkelt nemesi seregben kapitány, Lontón volt birtokos. József fia Sándor (szül. 1811., megh. 1891.), 1848–49-ben lovas nemzetőri hadnagy, később honvédfőhadnagyként tevékeny részt vett a szabadságharczban. Bél községben volt birtokos. Gyermekei: Gyula (szül 1838., megh. 1901.), részt vett az 1859. évi olaszországi hadjáratban. Kitünő lovasnak ismerték. Bélen volt birtokos. Adolf (szül. 1842. megh. 1905.), Imre (szül. 1844., megh. 1861.), Emma (szül. 1850.). Gyula fia, József (szül. 1870.), m. kir. csendőrszázados, szárnyparancsnok Miskolczon. A család többi ágait a Bars vármegyét tárgyaló kötetben ismertettük. Czímer: Kékben, zöld alapon álló eke mögül kiemelkedő egyenes kardra felfuttatott, kétfelé hajló zöld leveles szőlőtő, melyen két természetes színű seregély ül. Sisakdísz: pajzsbeli szőlőtőn ülő két seregély. Takarók: kékarany-vörösezüst. Pajzstartók: két arany oroszlán, az egyik jobb előlábával hegyével lefelé álló nyilat, a másik (a baloldali) arany markolatú pallost tart.
