Vágó.
Vágó.
Vágó.
Vágó. A család multja csak a XVII. század elején Sajóőrösön élt V. Györgyig nyúlik vissza, kinek unokái, Ferencz és József 1786. márcz. 6-án igazolták nemességüket Zemplén vármegyében, melynek határozata 1793-ban legfelsőbb helyen is megerősítést nyert. Ferencz és József, valamint ezeknek fiai, illetőleg unokái, 1832-ben nyertek nemesi bizonyítványt Zemplén vármegyétől. A Sajóőrösön lakott Györgynek László nevű testvére is volt, kinek unokái, a Sátoraljaujhelyen lakó László és Pál részére, 1818-ban állított ki nemesi bizonyítványt a vármegye. György másik két testvére: Pál Jászapátiban, Péter Szabolcs vármegyében telepedett le. Pál unokája, Ignácz, 1809-ben a nógrádvármegyei felkelt lovas nemes seregnél főhadnagyi minőségben szolgált, utóbb (1843.) a Jászkún-kerület kapitánya és követe lett. Pál és Péter utódai 1846-ban nyertek nemesi bizonyítványt Zemplén vármegyétől. A fenti Ignácz fia, Pál, jeles festőművész. Antal (meghalt 1865.) Jászapátiban volt birtokos. Ennek fia, Béla jelenleg Báton lakik. Czímer: (színjelzés nélkül) a pajzsfőben jobbról és balról két-két hatágú csillag között álló nap és befelé fordult félhold alatt, jobbjában hajánál fogva levágott török főt, baljában három egymást keresztező nyílat tartó magyar vitéz. Sisakdísz: kinövő pajzsbeli vitéz jobbjában hegyes tőrre tűzött török főt, baljában három nyilat tartva.
