Egyéb népszokások.
Egyéb népszokások.
Egyéb szokások tekintetében különösen az ipolymenti magyarság gazdag. itt a betlehemjárást, Luczázást, Balázstánczot, kiszejárást nagyban űzik. Szokásban van 134továbbá a karácsonyi és újévi kántálás, husvéti öntözködés, különböző farsangi tréfák, májusfa állítás, arató ünnepség és a katholikusoknál, valamint a bányászoknál a Szent István-nap különös megünneplése.
Lucza napján csoportokba verődnek az iskolás gyermekek s házról-házra járván a következőket énekelik:
Aczélt hoztunk kendteknek! – Czin legyen táljok, – Czin legyen kanáljuk, – Fijas legyen (fiut szüljön) asszonyuk, – Borjas legyen tehenek, – Csikós legyen lovuk, – Tojós legyen tyukjuk, lúdjuk, – Bőven legyen jó buzájuk. – Úgy ragyogjon az életük, – mint a csillag most felettük.
Február 3-án, mikor a katholikus egyház Balázs püspök emlékét ünnepli, a ki egy torokbajos gyermeket csodálatosan meggyógyított, – Balázs-tánczot járnak a gyermekek. Egy ingre vetkőzvén, jól befűtött szobában tánczolnak és közben többször ki-kimennek hütőzködni és hideg vizet inni, hogy megpróbálják, használ-e hát a Balázs-áldás? Nem lesznek-e betegek? És csodálatos módon nagyon ritkán betegszik meg egy is e kisérletező gyermekek közül.
Virágvasárnapján az úgynevezett kiszejárás divik. Ócska ruhadarabokból óriás bábut kötnek a leányok, – ez a kisze, a melyet a lányok és legények hosszú póznára kötve közvetetlenül ebéd után nagy lármával a falu végére visznek, a hol elégetik. A tüzet körültánczolják, ezt a dalt énekelve:
Ég a kisze, lánggal ég, – Bodor füstje felszáll; – Tavaszodik, kék az ég, – Meleg a napsugár. – Mire füstje eloszlik, – A hideg köd szétfoszlik, – Egész kitavaszodik.
A vármegye némely tót vidékén, különösen a Selmecz-völgyén, az a szokás, hogy a leány lekötelez, illetve megvásárol egy legényt tánczosának. A leány bokrétát – bolti csinált virágot – ád a neki tetsző legénynek és más apróságokkal, pl. pálinkával, szivarral is kedveskedik neki. Ezért a legény a leánynak állandó lovagja, vele tánczol és minden alkalommal gondoskodik a mulattatásáról. Megtörténik az is, hogy a legény a leányt feleségül veszi, de különben és általánosságban e kötelezettség csak egy évre szól.
A többnyire rögtönzött mulatságokon kívül, az év bizonyos meghatározott napjain más vigasság is van. Ilyen a hostina (vendégség), melyet őszszel, a mezei munkálatok végeztével, a Mindenszentek ünnepét követő napokban szoktak megülni. A hostina vasárnap kezdődik és három napig tart. A különböző községekben nem egy és ugyanazon a héten tartják. Egyik helyen Márton, másik helyen Katalin, stb. napja az irányadó. Az első nap kiváló jelentésű ünnepnap és mintegy búcsú jellegével bir, a mikor hálaadó istenitisztelet előzi meg a mulatságot.
A katholikus községekben újév után, három király ünnepe előtt, a község plébánosa és kántora sorra látogatja a község házait, hogy azoknak lakóira áldást kérjen és minden szerencsétlenséget elhárítson róluk. A kántor minden háznak az ajtajára krétával, folytatólagos irással G. M. B. betüket ír föl (Gáspár, Menyhért, Boldizsár). Ezért a lelkész és a kántor minden háztól bizonyos mennyiségű gabonát, vagy készpénzt szokott kapni, a melyet a kostolnik (templomszolga), két ministráns fiú kiséretében gyűjt össze. Ez az élelem- és pénzgyűjtés az úgynevezett koleda. Ezután áll be a farsang, melynek különösen három utolsó napját, ostatki, ünneplik meg zajos mulatságokkal.
A nagybőjt úgynevezett fekete hetében és ennek vasárnapján, a smrtná nedelá-n (halál vasárnapján) hosszú póznára szalmából emberi alakot kötnek, női ruhába öltöztetik, szalagokkal teleaggatják s azt a serdülő leányok házról-házra hordozzák. A bábot, – Marmarienná-t, a körülhordozás után a falu patakjához viszik, ott minden ékességétől megfosztják és vizbe fulasztják. A vizbe fulasztás után a leányok énekelve megjelennek ismét mindazoknál a házaknál, a hol a marmariennával voltak és itt nehány krajczárt, vagy tojást kapnak. A tojást a falu zsidajának eladják és az így gyűjtött pénzen koszorút vesznek, a melylyel a templom szentjeit diszítik föl.
