Táncz.
Táncz.
A nótával karöltve jár a táncz. A magyarságnak kizárólag a lassú és sebes csárdás a kedvelt táncza. Itt-ott a módosabb legény- és leánysereg – az úgynevezett polgárság – a német körtánczokat is lejti. Különleges táncza az ipolyvölgyi magyarságnak a hontyi kopogós, melyet lassú ütemű, kuruczos zenére a sarkak odaütögetésével és sűrű bokázással járnak a párok és pedig hol összeölelkezve, hol egymástól elszakadva. Tánczközben csipkés zsebkendőt lobogtatnak és kurjantoznak. A kurjantással együtt néhány tánczkiszólást is eresztenek. Ilyen eredeti tánczkiszólások a következők:
Ipolytól a Garamig, – Szoridd lábam hajnalig!
Ne te, ne! – Hegyibe! Gyuhaj te!
Sír a bőgő, nem nevet, – Addig járom, mig lehet!
Ne te, ne! – Hegyibe! Gyuhaj te!
Sír a bőgő, nem nevet, – Addig járom, mig lehet!
136A vármegyei tótók táncza általánosságban csak elrontott csárdás. Ezenkívül divatozik náluk a polka és keringő is. Különlegs tánczuk, melyet saját népdalaik zenéje mellett egy helyben, lassú tipegéssel és rezgéssel járnak, a pozabučky-hoz hasonlít. A pozabučkyt is járják nagy ritkán a hegyközi tótság legényei. A tót nép a tánczában rendesen komoly, ünnepélyes – csak a túlságos jókedvben válik hangossá. Ilyenkor tánczkiszólásokat hallat, mint például: Abi že nam dobre bulo! Hej! za tu pipu!
