Lepkék.
Lepkék.
A lepkékből már Scopoli is 12 fajt és 8 fajváltozatot ír le Hont vármegyéből (Anno Historico-naturalis V. 110. l.). Az ő elnevezései azonban csaknem teljesen feledésbe mentek. Egy lepkét Révay Péternek, Turócz vármegye főispánjának a tiszteletére nevezett el (Totrix Revayana), a ki a rovarok lelkes megfigyelője volt. Azért érdekes ez, mert abban az időben, a XVIII. század derekán még a tudósok is édes-keveset törődtek a rovarokkal. Bél Mátyás például, a ki pedig kiváló polyhistor volt, egyetlen lepkét vagy más rovart sem említ hatalmas munkájában, a négy kötetes Notitia Hungariae-ban. Terényi 272 lepkefajt gyűjtött Selmecz vidékén; Petricskó, főleg Vaitzik Emil gyűjtése alapján, 296 fajt sorol fel. Vaitziknak, Wangelnek (Adatok Magyarország rovarfaunájához. Rovartani Lapok XII. 1905.) és Vollnhofernek újabb gyűjtései 368-ra emelték Hont vármegye lepkéinek számát. Sokat gyűjtött a vármegye déli részén, Nagymaros környékén, Aigner Gyula is. A bukóscsápú nappali nagy pillangók közűl legjellemzőbb e vidékre a szép Apollólepke (Parnassius Apollo L.) vérvörös szárnyfoltjaival. Csinos a csipkézett Thais Polyxene is. A fehér lepkék (Pieris crataegi, brassicae) rengeteg számban jelennek meg időnként; legszebb közöttük az Auróra-lepke (Antocharis Cardamines L.), melynek hímje termetben és színezetben erősen eltér a tojótól, annál kisebb és a mellső szárnyainak csúcsa narancsvörösszínű. A sárga lepkék közűl a citromlepke (Ganopteryx Rhamnix L.) a legfeltűnőbb. Az apró, élénkszínű boglárkalepkék között legcsinosabb a Thecla betulae. A színjátszó lepkék közül a vármegye erdős-dombos vidékén az Aratura Iris L. és A. Ilia Schiff, továbbá az A. Ilia var. Clytie Schiff. fordulnak elő. A szép szöglenczek (Vanessa Atalanta, antiopa, Io, Urticae, polychloros etc.) közűl különösen a Vanessa Io L. ab. ioides említendő, a mely e vármegyén kívül még csak Gölniczbánya és Késmárk vidékéről ismeretes az országban. A gyöngyházlepkéknek és a melitaeáknak sok faja él a vármegyében. A satyridák családjából a Satyrusok, Parargék, Epinephelék és a kicsiny Coneo nymphák sok faja mellett, az alhavasi faunára jellemző Erebiák közül, az E. Medusa, Manto és aetyopis fordulnak elő. A szürkületi lepkék közűl a zúgólepkék családjába tartozó, nagy halálfejű lepke (Acherontia Atropos L.), a mely valószínűleg a burgonyával együtt került hazánkba Amerikából, eléggé gyakori. A zúgólepkék közül a fenyő-, a fagyal-, a hajnalka-, a szőlő-, a kutyatej-, és az oleander-zúgólepkéje a feltünőbb. Eléggé gyakori a kivágott szárnyú Smerinthusok némely faja (Tiliae, ocellata, populi) is. A mimikri érdekes példái a darázsalakú Macroglossa fuciformis, a méhforma szitaszárnyú lepke (Trochilium apiforme). A Sessiák közül a S. tipuliformis és cephiformis fordulnak elő.
23A szőrös, vastagtestű szövőlepkék közül, a papmacskafélék családjából az Arctia Hebe s a Callimorpha Hera tűnnek ki élénk szinezetökkel; a hegyvidéki C. dominula gyakori Selmecz vidékén. A farontólepkék családjából közönségesebbek a gesztenye farontó (Zeuzura aesculi) és a Cossus ligniperda. A Psychidák zsákhoró hernyóit a selmeczi Kalvária-hegy alatt sokszor látni. A liparidák között sok a káros; legkárosabbak: a fekete gyapjas lepke (Pentophora morio), a bükk gyapjas lepkéje (Dasychira pudibunda L.), a fűzfa gyapjas lepkéje (Leucoma salicis. L.), a sárgafarú lepke (Porthesia chrysorrhaea L.), az apácza-lepke (Psilura monacha és ab. eremita) és a gyapjas lepke (Ocnerie dispar L.). A sárgafarú lepke nagy kárt okoz minden évben a gyümölcsösökben, a fűzfa gyapjas lepkéje legutóbb 1902-ben a szélaknai út szép jegenyenyárfáit teljesen lekopasztotta. Sok káros lepke van a selyemlepke fajtársai között is. A gyűrüs gyapjas lepke (Bombyx neustria L.) mindig előfordúl szórványosan a gyümölcskertekben. A cseresznye gyapjas lepkéje (B. lanestris) nehány év előtt a Kalvária-hegy hárssorát is megkopasztotta. A fenyő gyapjas lepkéje (Lasocampa pini), melynek hernyója a leghirhedtebb, legveszedelmesebb fenyőirtó, a vármegyében ritka; a tölgyfalevelű gyapjas lepke (L. quercifolia) ellenben elég kárt okoz. Európa legnagyobb lepkéje, a nagy éjjeli pávaszem (Saturnia pyri) gyakori, a kökény pávaszemlepkéje (S. spini) és a kis pávaszem (S. pavonia és Carpini) ritkábbak. Terényi és Wangel a T-foltos pávaszemet (Aglia Tau) is gyűjtötte a vármegyében. A fogashátú lepkék családjából a Harpyia Vinula csuklyásfejű és villásfarkú hernyóját nyárfán, fűzfán látni; a Stauropus fagi hernyója a bükkfán helyezkedik sajátszerű »riasztó« állásba. E család legkárosabb faja a búcsújáró lepke (Cnethocampa processionae). A bagolylepkék közül a juhar bagolylepkéje (Acronycta Aceris), a vetési és a buza bagolylepke (Agrotis segetum, tritici), a káposzta, a kender bagolylepkéje (Mamestra brassicae, persicariae) és a Plusia gamma említhetők meg. Az araszolók sok faja közül gyakoribb a pöszméte araszoló lepke (Abraxas grossulariata). A kis lepkék közül az Aglossa pinguinalis hernyói a zsiradékban, az Asopia farinaliséi a lisztben tesznek kárt. A mindenfelé elterjedt levélsodró lepkék sok kárt okoznak a vármegyében is. A levélsodró lepkék közül a Teras ferrugana, a molyok közül a Tortrix Zebeana Ratz és a Coleophora (Tinea) laricella jelentkeztek újabban kártevőkül.
