Szilikátok.
Szilikátok.
Legtöbb ásványfaj képviseli a kilenczedik osztályt, főleg a szilikátok csoportját; ezek túlnyomó nagy része azonban csak kőzetalkatrészekként fordul elő. A bázikus szilikátok közül az andaluzitot a szobi Sághegy kordieritgneisz zárványaiban említi Szádeczky ca 4 mm. hosszú kristályokban; a szillimanit a selmeczbányai hegycsoport kontakt-metamorfizált werfeni paláiban fordul elő mikroszkópos kontakt-ásványként. A turmalin az aplitban és az aplit kontaktjaiban lép föl. Szép dichroitos, kívül kékes héjhal, belül színtelen, vagy barnás maggal. Sokszor mogyorónyi gömbös halmazokban jelentkezik az u. n. tigrisérczben. Ez a gömbös turmalin, Cserey elemzése szerint, vegyileg a zillertalihoz áll közel. Az ortokovasavas sók közül az olivint már Esmark is említi (1798.) a Kálvária bazaltjából. A gránát a Börzsönyi hegység andezitjében helyenként eléggé gyakori, a szokolya-hutai Várhegyet egyenesen Gránáthegynek is mondják. Drégely-vár hegyén, a Medvepatakban, a lelédi hídnál bőven lelni borsószem nagyságú gránátot. Az Uszkertova-völgy kontaktmetamorfizált mészkövében hesszonit kontakt ásványként fordul elő borsszem nagyságú, csinos kristályokban. A biotit hatszögletes pikkelyekben a biotitos andezit, granodiorit, diallagdiorit és a riolit jellemző ásványa; a muszkovit az aplitra és a palákra szorítkozik; a klorit bomlástermény, a biotit, a hipersztén, az amfiból posztvulkánikus hatásra kloritosodik. Ugyanilyen eredésű a szerpentin és a talk is. A kénes és vízpárás exhalácziók hatása következtében keletkezett a kaolin is, az andezitek és a riolitok földpátjából. Berencsfalun oly intenziv volt a kaolinosodás, hogy, mint Zipser említi (1817-ben), egy időben ezt a szép fehér »pipaanyagot« Bécsbe a porczellángyárba és Holicsra az edénygyárba is szállították. A bélabányai György tárói völgyben, illetőleg a Nándor-táróban, a savanyú ortoszilikátok egész csoportja fordul elő, melyek közül a folerit vagy nakrit, Smith elemzése szerint, a kaolinit átlagos összetételéhez áll közel; az agalmatolit pedig a pirofillittel rokon. Az agalmatolitot a Nándor koronaherczeg-táróval nyitották meg 1823-ban és eleintén a benne előjövő vaskovandot értékesítették; most az agalmatolitból a selmeczi középponti ezüstkohó téglagyárában kitünő tűzálló téglát gyártanak, sőt 1886 óta Zsolnay pécsi porczellán-gyárában keramikai czélokra is alkalmazzák. Haidinger szerint a Boldogasszony-táró pimelitje is agalmatolit. A földesebb, agyagosabb agalmatolitot dillnitnek (Bélabányitnak), vagy kolliritnek nevezték el, csak kovasavban szegényebb agalmatolit ez, a mely Klaproth elemzése szerint legközelebb áll a diaszpórhoz. A kollirit lelőhelyéül régibb szerzők az István-aknát és a grüner-telért említik. Lényegileg pirofillit a bol is, a melyet Szabó a Kálvária-hegy keleti oldaláról említ; az aluminium helyét vasoxid foglalja el kisebb-nagyobb mennyiségben.
Az intermediaris szilikátok közül csak a kordierit (dichroit) ismeretes a vármegyében, Szabó és Szádeczky a szobi Sághegy kőzetzárványaiból, Böckh H. a ribniki domb biotitos amfibólos andezitjéből említi. A metaszilikátok közül a pirokszén és amfiból-csoport ásványai vezérszerepet visznek a vármegye eruptiv kőzeteiben; szerintök különítjük el a pirokszénes és az amfibólos andeziteket. A rombos pirokszént a hipersztén képviseli, andezitjeinkben a neovulkánikus kőzetekre jellemző oszlopos formában lép fel és a kőzet töréslapján apró, négyzetforma pettyekben mutatkozik. Dr. Szabó J. a Pokhausz-hegy kőzetéből, a Szitnya közelében, olyan nagy hipersztént szabadított ki, hogy Dr. Schmidt Sándor mineralogiai vizsgálatnak vethette alá. (Természetrajzi Füzetek X. k. 15. 1.). A hipersztént az andezitekben Cross konstatálta először Amerikában, a ki Hont vármegyéből is vizsgált hiperszténeket, Bagonya és Podhrad vidékéről. A hiperszténnel együtt fordul 14elő a monoklin piroszének közül az augit. A halcsi völgy pirokszénes andezitjében, Selmecztől északra, vannak a legnagyobb augitek, kurta oszlopokban, jól kivehető tetőlapokkal, kereszt és csillagalakú ikrekben is. Szabó geológiai munkájában Csallról rajzban is meg van örökítve ilyen augitér. A bazaltban öves felépítést mutat. A levelesen is hasadó augit, a diallag, az aprószemű diorit vezérásványa, a selmeczi vöröskúti hágón túl, a szklenói út elején, szabad szemmel is felismerhető. Hussak a diallagon az ikerképződés két érdekes esetét rajzban is bemutatja. Az augitnak zöldes félesége, a fasszait, a vármegye legérdekesebb ásványai közé tartozik. Balás főbányamérnök fedezte fel a negyvenes években a hodrusi völgy középső részéből nyíló Kohutova völgy egyik mellékágában, az Uszkertova völgyben. Az irodalomban Foetterle vezette be 1853-ban, majd G. v. Rath írta le a monzóri kontakt másaként és ofikalczitot is említ belőle 4–5 czm. kristályokban. Ezidőszerint pleonaszt, hasszonit, ofikalczit, és fasszait ismeretesek kontakt-ásványokként e lelőhelyről; az eruptiv magmából kiszabadult ásványképzők pneumatolitikus hatására keletkeztek ezek a kontakmetamorfizált mészkőből. Dr. Szabó e helytől nem messze, a Navoristye-völgy mészkövében, wollasztonitot vélt felismerni, a mely szintén jeles kontakt-ásvány. Az amfiból csoportból a dioritokban a zöldes, u. n. közönséges és az andezitekben a bazaltos amfiból fordúl elő. A közönséges amfiból sok helyütt, pl. Mocsár felé, kimálva, ujjnyi vastag kristályokban lelhető. A poliszilikátok közül a földpátok csoportja a legfontosabb. Az ortoklász-sorozatból maga az ortoklász főalkotórésze az aplitnak, a melyben kvarczczal granofiros és mikropertites összenövést mutat; kisebb mennyiségben a granodioritban is fellép. Az üveges ortoklász, a szanidin, a riolit földpátja; de alárendelten a biotitos amfibólos andezitekben is feltalálható. A plagioklász sorozatból a mikroklin a diallagdioritban, az albitoligoklász tagjai a savanyúbb riolitban, a labradorit-bytownit tagjai a bázikusabb andezitekben és a bazaltban lépnek fel. A titanit a granodioritban olykor szabad szemmel is kivehető. A víztartalmű szilikátok, a zeolitok, csak alárendelten fordulnak elő. Egyik legnevezetesebb lelőhelyük a Galgenberg, a bélabányai vasúti állomással szemben; itt főleg heulandit és sztilbit található. A stefultói kohó kőzetében laumontit és chabazit, a Kornberger-altárón analcim lép fel. Komptonitot, dezmint, natrilitot is említenek az irodalomban Selmecz és Hodrus vidékéről. Babó leonharditja laumontit.
