Szulfidok
Szulfidok
Hont vármegye ásványfajainak igen nagy része szulfidok osztályába tartozik. A metalloidok szulfidjai közül az antimonitot pirit, barit és barnapát kiséretében J. E. von Fichtel (Mineralogische Aufsätze) már 1794-ben említi Selmeczről, a Wehrlitnek, az ezüsttellurwismuthnak pedig Börzsöny a locus classicusa. A szakirodalomban pilsenit (Börzsöny németes neve után) és molybolénezüst néven is említik. A mostani neve Danától ered és Wehrle bányaakadémiai tanár nevét őrzi. Dr. Sipőcz Lajos elemzése szerint a Budapesten őrzött példány Ag Bi7 Te7 és a bécsi Bi3 Te5 képletre vezethető vissza; így a wehrlit helyzete az ásványrendszerben maig bizonytalan. A fémek szulfidjai közül a galenit, szfalerit, pirit a selmeczi telérek legközönségesebb ásványai, gyérebben fordulnak elő a markanzit, arzenopirit és az argentit, vagy a lágy-ezüstércz, még ritkább a pirrhotin, melyet Mohs már 1804-ben említ Selmeczről kézikönyvében és a hesszit, a melynek Richhofen szerint a börzsönyi telérekben kellett előfordulnia. Hauer és Stache a redrutitot is említik Selmeczről a Spilatelérből, ugyanebben az évben fordúlt elő ritkaságként a czinnabarit is. A fémek szulfidjai közt bányászati szempontból legfontosabb az argentit, a mely helyenként, pl. a stefultói István-telér déli vágatában, vezérszerepet visz a nemes érczek közt. A nemes (ezüst-) érczek nagy többsége: a világos és a sötét vörös ezüstércz (proustit, pirargirit), a ridegezüstércz (sztefanit) és a polibázit a szulfosok alosztályába tartozik. A pirargirit, sztefanit és polibázit a Schöpfertáróból kerül ki a legszebb kristályokban, az Ó-Mindszent-táróban ezüst és arany is előfordúl e nemes érczek társaságában. Stefultón, az István-telér északi részében, a sztefanit a kvarczos telérben fészkeket tölt ki. Az ezüstérczek gyakori kisérője a szulfosok közül a kalkopirit, mely gyakran igen szép szfenoidumos kristályokban fordul elő, ritkább a tetraëdrit (Banka).
Az oxidok osztályából a kvarcz a leggyakoribb. Selmecz szép kék ametisztjei régóta híresek. Különösen a Pacher-táróból, a Spitaler-telérből kerültek ki egykor szép kristályok; de legfőbb lelőhelyét, a Klementbelnét, régóta berakták. Elég szépek kerülnek ki a Mihály- és az Istenáldás-táróból, továbbá a Zsigmond- és az Amália-aknából. Czitrinek a Mihály-táróból, hegyikristályok István-aknából szerezhetők leginkább. Igen érdekes az u. n. vagdalt kvarcz, melyről Szabó kimutatta, hogy kalczit után képződött infiltrácziós pszeudomorfóza. A kvarcz a kőzetekben is igen elterjedt alkatrész. A kalczedon (kvarzin) féleségei közül a jáspis a Kalvária hegy keleti oldalán a felszinen, a II. József altáróban pedig a föld alatt bőven lelhető. 12A tömött (kripto-kristályos) kvarczféleségek közül a szarukő gyakori telértöltelék (pl. Istvánaknán), az aranytartalmú czinopel is vaskos kvarcz, melyet vasoxid festett veresre. A kvarcz anyagának, SiO2-nek, rombos módosulata, a tridimit, mint utólagos termék, vékony pikkelyekben, az andezitek repedéseiben, a vármegye egész területén előfordul. Az anatáz, rutil és czirkón csak mikroszkópos kristályokban ismeretesek. Dr. Szádeczky Gyula a szobi Sághegy andezitjéből zafirt is említ, melyet már szabad szemmel is felismerhetni, minthogy átmérője 0.5–1.5 mm. Csak apró pikkelyekben fordul elő a hematit.
A hidroxidok közül két nevezetes ásványa van a megyének: az opál és a diaszpór. Az üvegopál (hialit), félopál, faopál, mint egykori hévforrások terménye, sok helyen előfordul, különösen a báti medenczében, Bakabánya, Bagonya, Felső- és Alsóalmás, Zsember és Borfő vidékén. Borfőn Dercsényi Ferencz hét láb hosszú és két láb széles megkövesült fát talált. Faopál és félopál féleségek Szentantal, Tópatak, Berencsfalu környékén is előfordulnak. A diaszpór Selmecz-Bélabánya között abból az agalmatolit-tömzsből kerül ki, a melyet 1823-ban a Nándor koronaherczeg-táróval nyitottak meg. Trichroiszmusáról nevezetes; sugártörését a három főirányban Michel Lévy és Lacroix határozta meg Párisban. A hidroxidok közé tartozó limonit (barna vasércz) csak alárendelten fordúl elő. Bélabányán, a György-tárói völgyben a bányavizből válik ki, mint gyepvasércz. A Szálláshegy kvarczitjában pszeudomorfozát alkot piritkoczkák után, az andezitekben magnetit rovására keletkezik bomlás utján.
