Bakabánya és Korpona városok bekebelezése.
Bakabánya és Korpona városok bekebelezése.
Az 1876.: XX. törvényczikk Bakabánya és Korpona önálló törvényhatósági joggal biró városok önállóságát megszüntetvén, azokat abba a vármegyében kebeleztette be, melynek területén feküdtek. Bars vármegye részéről történtek ugyan kisérletek Bakabányának átcsatolására, de ezek sikerre nem vezettek, sőt Hont vármegye területe az 1877.: III. törvényczikk intézkedése folytán Korpona szabad kir. város területével gyarapodott, utóbb Királyfalu községet is a vármegye területéhez csatolták.
A gyámsági és gondnoksági ügy rendezéséről szóló 1877: XX. törvényczikk életbeléptetésével a vármegyei árvaszék is új szervezetet nyert. Az új árvaszéki szabályrendeletet a vármegye közönsége 1879. május 15-én tartott közgyülésében alkotta, mely szabályrendelet 1898-ig maradt érvényben, a vármegyébe bekebelezett két szabad királyi város (Selmecz- és Bélabánya) árvaszéke azonban továbbra is megtartotta eddig szervezetét.
Az 1877. év végével lejárván az 1872-ben hat évre megválasztott tisztikar megbizatása, a vármegyében már erősen készültek a közelgő tisztújításra. A tisztikarban 401is lényeges változást idézett elő a vármegyei szabályrendeletnek az az intézkedése, melylyel az eddigi tizenkét szolgabirói járást hatra szállította le. A járások felosztásában szintén történt változás. Az újonnan szervezett járások közül csupán az ipolyságinak és a bozókinak volt helyben a székhelye, a többieké nevezetesen a szalkai járásé Szobon, a németié Terényben, a balogié Luka-Nényén, a bátié Zsemberben. (Gyürky i. m. II. 129.)
Az 1878. január 3-án megtartott tisztújítás alkalmával Podhorszky Györgyöt alispánná, Pongrácz Lajost főjegyzővé és Berzsenyi Dénest árvaszéki elnökké választották. Az újonan választott tisztikarban ott találjuk Luka Pált, Lestyánszky Sándort, a ki később főjegyző, majd alispán, utóbb földmivelésügyi miniszteri tanácsos és államtitkár lett, továbbá Bolgár Endrét, Czibulya Lászlót, a vármegye későbbi érdemes alispánjait és Marek Károlyt, a mostani alispánt. A vármegye főispánja ez alkalommal Ivánka Oszkárt és ifj. Mailáth Györgyöt tiszteletbeli főjegyzőkké nevezte ki.
Az orosz-török háború, valamint Bosznia megszállása nem idézett elő a vármegyében nagyobb mozgalmat, az előbbi kérdést a vármegye közönsége nem tartotta alkalmasnak a megvitatásra, mindazonáltal 1878. május 16-án tartott közgyűléséből Zólyom vármegyéenk e tárgyban hozzá juttatott körlevelére feliratot intézett az országgyűléshez a san-stefanoi béke megváltoztatása érdekében. A berlini kongresszus csakugyan módosította is a török birodalomra nézve oly szégyenletes békét, melynek következménye Boszniának megszállása lett. Bosznia megszállása – melyben a vármegyei tisztikarból Luka Pál és a vármegyei urak közül Ivánka István, Konkoly-Thege Sándor, Bedros József, Bolgár János, dr. Salkovszky Ferencz, Szulyovszky Aurél, Czobor Gyula, Tindly József és Totovich Kálmán vettek részt – egy időre esett a képviselőválasztásokkal. Ez alkalommal lépett ki a szabadelvü pártból Paczolay János, a ki a mérsékelt ellenzékhez csatlakozott. Paczolay 1865-től a szalkai, 1869-től az ipolysági kerületet képviselte és győztesen került ki a választásból. A szalkai és a németi kerületekben, melyeket eddig Zmeskall Zsigmond és Ivánka Zsigmond képviseltek, ez alkalommal Luka Lajost és Dacsó Pált választották meg; mindketten a szabadelvü párthoz tartoztak.
Őszre azonban már elsimultak a Bosznia megszállásával okozott hullámok. A november 14-én tartott közgyűlésben 38 szótöbbséggel napirendre tért a vármegye közönsége a társtörvényhatóságok által e tárgyban hozzá intézett átiratai felett.
1879-ben mély megdöbbenéssel értesült a vármegye Rajner Pál váratlan haláláról. Rajner Pál 1861-ben, a rövid ideig tartó alkotmányos korszak alatt mint első alispán kezdte meg hivatalos pályáját a vármegyében, hol Boronkay Lajos mellett ez időtájt a legnagyobb népszerűségnek örvendett. Az 1865-iki képviselőválasztások alkalmával mind a három kerület őt óhajtotta jelöltül, de Rajner az ipolysági kerület bizalmát fogadta el; 1867-ben az Andrássy-miniszterium megalakulása után a szomszéd Bars vármegye főispánja lett, honnan azonban 1869-ben a belügyi tárczára hivták meg. Rövid ideig tartó belügyminisztersége után (1871. február 10.) elborúlt kedélylyel visszavonult Lontóra, hol 1879 nyarán önkezével oltotta ki életét. A mily részvéttel kisérte utolsó útjára az egész vármegye, éppen oly kegyeletes módon örökítették meg az emlékét.
A vármegye közönsége életnagyságú arcképét megfesttette a díszterem számára, melyet az 1880. november 11-én tartott közgyűlésen lepleztek le. Ez alkalommal Plachy Bertalan kir. tanácsos, tanfelügyelő mondta az ünnepi beszédet.
