Báró Roszner Ervin.
Báró Roszner Ervin.
Majthényi báró helyébe ő felsége a király 1890. deczember 30-án báró Roszner Ervin cs. és kir. kamarást nevezte ki a vármegye főispánjává. Roszner Ervin báró pályáját Nagyváradon kezdte meg mint jogakadémiai tanár. Közel tiz éven át volt a jogtörténelem és az egyházjog tanára. Ebbe az időbe esik jogvitája dr. Kováts Gyula budapesti egyetemi tanárral, az egyházi kegyuraság kérdésében, mely nagy mértékben felkeltette a tudományos körök figyelmét. 1887-ben a szécsényi kerület őt képviselővé választván, odahagyta a tanári pályát s mint a képviselőház jegyzője, csakhamar jelentékeny helyet vívott ki magának a képviselőházban. Mindazonáltal csak rövid ideg volt képviselő, mert bár a véderővita alatt lemondott Horváth Gyula helyébe, az alelnöki állás jelöltjeképp emlegették, midőn gróf Szápáry Gyula akkori belügyminiszter Hont vármegye főispánságát felajánlotta neki elfogadta ezt, noha rendkívül nehéz feladatra vállalkozott, midőn az egy évtizeden át tartó pártviszályok által fenekestől felfordult vármegyében a belbéke helyreállítását tűzte ki czéljáúl. Sima modora, tapintatos eljárása végül mégis győzedelmeskedett a nehézségeken. Rövid ideig tartó főispánsága alatt sikerült a békét helyreállítania és a vármegye közönségének bizalmát megnyernie, a mit legjobban biznyít az a körülmény, hogy távoztával a vármegye közönsége arczképét megfesttette és a vármegyei székház dísztermében elhelyeztette.
Báró Roszner Ervin kiváló munkatársakat nyert művéhez az alispánban és a főjegyzőben. Főispánságának e rövid négy éve alatt rendkívül sok új intézmény lépett életbe a vármegyei közigazgatásban. 1891-ben Bakabánya egykor 406szabad királyi és bányaváros, mely mindegyre jobban elveszítette ama szellemi kellékeket, melyek a rendezett tanácsú város szervezetéhez megkivántatnak, ez évben nagyközséggé alakult át, de az átalakulás a községi lakosok vonakodása következtében némi nehézségekbe ütközött s kiváltképp a főispán tapintatos eljárásának eredménye, hogy az átalakulás rövid idő alatt mégis keresztülvihető volt.
1891-ben merült fel elsőízben egy fiúárvaház létesítésének eszméje, melynek felállítása czéljából 1892-ben a belügyminiszter az árvatári tartalékalapból harminczezer forint felhasználását engedélyezte. Az 1892. április 7-én tartott közgyűlésben a vármegye közönsége vármegyei hivatalos közlöny létesítését határozta el, melyet még ez évben meg is indítottak.
A hivatalos közlöny létesítésével Hont vármegye közel egy évtizeddel megelőzte az ügykezelés egyszerűsítésével életbeléptetett hasonló irányú intézményt. Ebben az évben emelte fel a vármegye az összes községi és körjegyzők illetményeit hatszáz forintra, mely intézkedés következtében, még mielőtt 1905-ben a községi és körjegyzők javadalmazásának rendezéséről szóló 1904: XI. törvényczikk életbelépett volna, a vármegyei községjegyzői kar, melynek a magánmunkálatok után csak csekély mellékjövedelme volt, a viszonyokhoz mérten, megfelelő javadalmazásban részesült.
